a szavak ablakok vagy falak. részemről ma még biztosan ablakok, ablakban alszom, ablakban ébredek, ablakból zenélek:
imádom ezt a képet az amiináékról, úgy néznek ki, mintha tizenhároméves kislányok lennének, akiket az ember legszívesebben hazavinne, megfürdetne mint valami kis állatkákat, és aztán egész este fésülgetné a hajukat. a zene is ehhez hasonlóan cukimuki, kedves, hajborzolgató zene, annyira egy hangulat az egész, hogy nagyon nehéz kiemelni külön dolgokat, nekem talán a rugla a leginkább, de lehet hogy csak emiatt a videó miatt:
úszás közben szoktam arra gondolni, hogy az uszoda az emberi kultúra csimborasszója, milyen vicces kis bogarak lehetünk felülről, ahogy faltól falig, faltól falig, és látod tényleg.
az amiináról azt kell tudni, hogy egy rakás lány, de nem tizenhárom, hanem inkább óvónő (basszus, sose gondoltam volna hogy ebben mind a két ó hosszú) korú és külsejű asszonykák, a sigur rós a legjobb pillanatait - majdnem a teljes zárójeles lemezt, és az ágætis byrjun vonósait - köszönheti nekik, ők meg hogy a heimában való szerepléssel többé kevésbé világhírűek lettek. a második lemezüknél az egyik lány elment babázni, helyette jött két pasi, egy dobos, meg egy ilyen elek (aki ugye mindig trotechnikus), a kippi, aki egyébként majd minden izlandi zsenialitásban kavar valamit. lee hazelwooddal is csináltak közös számot, ben frostnak (!) és a parachutesnek is húzták (akikről még írni fogok, reszkessetek), a canon blue-ről nem is beszélve, és egyébként se unatkoznak, hanem kreatív teadélutánokat tartanak, vagy kötögetnek, ahogy azt az első lemez borítóján meg is lehet csodálni. szóval mire is várunk? még egy zenére?
Utolsó kommentek