mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Alexei Aigui - mOviEDAnceS

2012.10.25. 11:45 - juanitalenteja



A nagy orosz zeneajánlós sorozatom ugyan megszakítottam egy időre, de ne csüggedjetek, megújult erővel térek vissza, és hozok egy új fiatalembert, Alexei Aigui-t, aki tulajdonképpen már nem is olyan fiatal, és nem is olyan új: a 40 éves moszkvai hegedűst, zeneszerzőt, az Ensemble 4'33" vezetőjét ugyanis már hallhattátok, nem máshol, mint Yonderboi egyenes labirintusában, annak is a legvégén, a két utolsó Pilinszky vers alatt. Ha végigolvassuk az interjút, még az is kiderül, hogy Yonderboinak személyesen is szerencséje volt találkozni ezzel az orosz Lajkó Félixszel.

(Aigui zenéjét szívesen rejtik a mixeikbe mások is egyébként. Olyanok például, akik nincsenek is.)

A fenti szerzemény a zenekar első, 1998-as albumán hallható, mely tulajdonképpen nem is egy album, hanem egy nagy kavalkád, a számok ugyanis egy téma különböző variációi:a címek pedig el is árulnak valamit a banda humorérzékéről, az elején rögtön elmosolyodunk a Zene, állandóan változó címmel szerzeményen, a végén pedig már magunkban dúdoljuk a Zenét, ami megváltozott, de még mindig ugyanaz...Ha már számcímeknél tartunk, nem kell olyan komolyan venni őket, mint ahogy magát a számokat sem: Aigui ugyanis soha nem számokban gondolkozik, szerinte ez a feldarabolás meglehetősen leegyszerűsíti a zenét, nem is tudja úgy felfogni, mint egy pár 3-4 perces külön művet, csak mint önálló egészet. Ilyen önálló egészekből pedig elég sokat felhalmozott: az Ensemble 3'44"-el hat albumot készített, mellette szólóban filmzenéket csinált, és együtt dolgozott pár külföldi zenésszel is, például Dietmar Bonnennel,  akivel 2 lemezt is felvett: az egyikben Jimmy Hendrix, a másikban Frank Zappa számokat játszanak, hegedűre és zongorára átrakva. 

Az új, Hard Disc névre hallgató  albumot egy szimfonikus zenekarral együtt vették fel, s bár Aigui egy interjúban megtagadja az album címének értelmezését, később azért elmondja, mennyire fel van háborodva a mai torrentezős kultúrán, és hogy számára a zene cédé formájában létezik, nem bájtok és bitek, számok és karakterek közt elveszve a számítógépen. (És akkor most pusztán együttérzésből nem linkelem be az új album letöltő linkjét, mert - ki gondolta volna - sikerült elég gyorsan tovaterjednie az interneten, a lemez szellemiségének ellenére is...)

744e6fd9535a7e558efba497631cfbcb_full.jpg

Címkék: orosz 90es évek kortárs komolyzene alexei aigui






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr374868725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása