Amikor először meghallottam ezt a zenét, egyből azon kezdtem el gondolkozni, milyen jó kis koreográfiát lehetne csinálni rá. Azt hiszem, ez egy ilyen tornász/táncos betegség, hogy zenehallgatás közben a fejedben már mozdulatokat, forgásokat, térösszeállításokat készítesz. Aztán kiderült, hogy ez a zene nem csak az én fejemben indít el ilyen folyamatokat, hanem például náluk is:
Ők itt a Les Twins, polgári nevükön Larry és Laurent Bourgeois, egy francia ikerpár, akik az elmúlt pár évben szinte minden jelentős táncversenyen ott voltak, és lenyűgözték a közönséget. Valószínűleg a vérükkel lehet valami, mert egyébként 18-an testvérek (!!), és tesókból pont a fele (hézagos matematikusoknak: 9!) táncos. El lehet képzelni, milyen lehet náluk egy családi ebéd, táncolhatnak az asztal alatt a lábak. A srácok a próbatermeken kívülre is elvitték ezt az eszelős produkciót, például a World of Dance-es fellépésükről készült videóban 3:40-tól élvezhetitek, ahogy az Antsra rázkódnak. Nem ők az egyetlenek, nem meglepő módon, erre a számra szinte mindenki mozgolódni kezd, sokan táncoltak már rá, pedig ez pont az a zene, amire a hagyományos értelemben nem igazán lehet táncolni, de lehet hogy pont ezért az ilyesmi zenére még az is vonaglani kezd, aki egyébként nem egy táncos lábú alkat, de a feszültséget szívesen levezeti úgy, hogy elképzeli, milyen lehet amikor megráz a kettőhúsz.
De, mielőtt még az egyzenéből egytánc lenne, térjünk gyorsan vissza edit-re, akiről a magyar olvasó kezdetben azt hihetné, hogy lány, na de nem ilyen egyszerű a dolog, ez esetben ugyanis egy Edward Ma névre hallgató fiatalemberről van szó, aki az elég perverzen hangzó glich hop-ban utazik, és a kezdetekben még szerényen The Con Artist-nak hívta magát (ha már nyelvelünk, van egy ugyanilyen című film, amit az amúgy is zseniális fordításaikról híres magyar marketingesek 'A Lókötő Művész' címre kereszteltek...) aztán a szintén nyelvtörő µ-Ziq gondozásában megjelenő albumát már edit néven jelentette meg, alighanem valami nyelvjáték is lehet benne, mert egész pontosan így kell írni: edIT, de írás helyett inkább hallgatni érdemes, bár nagylemezt még nem csinált többet, de például a daedelus remixéből party klasszikus lett. ez már csak azért is vicces, mert szerintem ez a fajta zene elég messze van attól, amit hagyományos értelemben tánczenének lehetne hívni, hacsak nem idm-ek; úgy néz ki, az intelligens tánc zene az, amire valójában nem is lehet táncolni.
Utolsó kommentek