minden napra egy zene

Alapjában véve nem koncertajánlásra szeretném használni a kétheti keddem, de ha egyszer úgy hozza az élet, hogy mindig pont ilyenkor van valami őrületesen jó dolog, amire muszáj felhívni a figyelmet, akkor legyen. 
Az eredetileg tervezett témámra, hogy mennyire hiányoznak azok a zenék, mixek, albumok, melyeken keresztül felfedeztem egyes műfajokat, szerencsére elég jól rímel Matthew Shipp is. Ugyanis abban a korszakomban, mikor már egész tisztességesen kezdtem megismerni a hiphop számomra új oldalait - gondolok itt az alternatív, absztrakt, kísérleti hiphopra, stb, melyet az ember 8 évesen még elég nehezen találhatott volna meg a német viván és az egyetlen valamirevaló zalaegerszegi music store-ban, a Lemezsarokban (így maradt Busta Rhymes, 2pac és Nas, meg amit megvett az idősebb testvér), és amit ráadásul nem is igazán értékelt volna - minden egyes napomat a Mezzo csatornán fejeztem be, ahol állandóan Ninja Tune-osok klipjei és hasonlók mentek. Így futottam bele egy Dj Spooky koncertfelvételbe, ahol a 16. perctől már csak azt figyeltem, hogy mégis mi a fenét művel az a szemüveges néger fickó a zongorával, és hogy ugyan ez mégis miért ilyen kibaszottul jó. Természetesen a Mezzo (karöltve Laurent Garnier-vel) indított el a jazz irányában, szóval egyértelmű, hogy miért olyan fontos a holnapi Matthew Shipp Trio koncert az A38 hajón számomra, titeket pedig győzzenek meg a hivatkozások, így például ez a tavalyi felvétel is a hármasról.
Az Antipop Consortium nevű hiphop formációval készült közös lemeze hosszú ideig nem került ki a napi hallgatnivalók közül; egészen zseniális találkozása a jazz és hiphop világának. Az intro-jellegű Places I've Never Been-ben pont az utóbbi dominál, úgyhogy a teljesség kedvéért ide kattintva az is hallható, milyen amikor Shipp veszi át az irányítást.