A banda valahogy úgy alakult, hogy egyszer volt, hol nem volt, az Rx bandits főnök barátnője, és egy cikket olvasott cápákról és medvékről. Rx bandist főnök (Rich Balling) megjelent a színen, és megakadt a szeme a "the sound of animals fighting" félsoron, ami annyira megtetszett neki, hogy hirtelen össze is verbuvált egy új zenekart.
A The Mars Voltát nagyon sokan szeretik, hallgatják. Ez így van rendjén. (szerethetnék sokkal többen is.. de mindegy ez most) A TSOAF-ról pedig vagy egyáltalán nem, vagy jóesetben alig hallott még az ember gyermeke. Ami azért szomorú/meglepő(?), mert a The Ocean and the Sun albumuk áll legközelebb Omarék eddigi anyagaihoz (in my humble opinion) Egységesen erős, és annyi téma van rajta (a The Bedlam in Goliath-hoz hasonlóan), ami 3 másik lemezt is megtölthetne. Remélem, egy szép napon felfigyel rá pár tucat top zenekritikus, szaktekintély. Szóval elő a környezetetekben fellelhető legjobb fej/fülhallgatóval, hangerőt fel, és katt a kis jobbra nyílra!
Igazi csiszolt gyémánt! Ahogy berobban a gitár 1.41-nél, azt tanítani kellene. Le a kalappal a stúdiómágus előtt, aki a sávok között ilyen szép egyensúlyt tudott teremteni. Az énekesnőről: Lauren Colemannek hívják. és van egy Pebaluna névre hallgató sajátossága. Valószínűleg egészen másképp festene az életem, ha azzal is az Uzbekistan-os vonalat követte volna. :) De nem, teljesen más,mint amint TSOAF-ban alkotott, egyszerűbb, akuszikusabb , rádióbarátabb. Persze a hangja itt is kifogástalan.
Külön felhívnám a figyelmet a szövegekre!
'We must turn our boredom to gratitude!'
világbéke
Utolsó kommentek