Újévbúcsúztató 3. rész

(1. rész itt, 2. rész meg itt)

A szombat estébe hasító, minden irányból támadó, íztelen-ízetlen sörtől bűzlő nevetések marcangolták, karmolták őket, bőrük alatt hasított a hahota. A szilveszterről - ezek szerint - nagy mennyiségben maradt petárdák minden emeletről őket vették célba, minden egyes robbanás a védtelen, kitárulkozott érzékszerveik közvetítésével egyre beljebb hatolt lelkükbe. Egész testük görcsben állva menekült a kötekedő s kegyetlen külvilág elől. A szaggatott mozgású kíséret-kísértetek nem engedték őket: bármelyik pillanatban eléjük penderülhetett, és eléjük is penderült valami bántó és veszélyes alaktalan alakzat, ami a legnagyobb félelmeiket testesítette meg, már a félelem megfogalmazódása, kinyilatkoztatása előtt. Az egyik lány cipője beleragadt az egyetlen biztonságos útvonalnak látszó, sötéten bűzlő sártengerbe - sírva, térdre hullva, csupasz kézzel kaparta a hideg masszát, nyúlt a mélybe a süllyedő cipő után, mígnem felfedezte, hogy a lábán van, hisz mindig is ott volt.

Hirtelen csend.
Nem láttak senkit, üresen kongott a januári éjszaka, kevesen jártak ilyen időben a parkban. Ha nyugalmat nem is érezhettek, legalább a külső, fájdalmas ingerek eltűntek egy pár pillanatra.
Szóval ez most tényleg az, ilyen a bad trip, gondolták. A hétköznapi értelemben vett tudatosítás itt azonban mit sem ért, ezt hamar be kellett látniuk. A rettegés addigra már olyan mélyre rágta be magát, hogy nem lehetett egykönnyen szabadulni tőle. Az égbolt sötétlilán és vörösen vibrált. Érdes, maró kilátástalanság ülepedett rájuk. Száraz könnyek közt kérlelték egymást, hogy találjanak megoldást, s juthassanak végre olyan helyre, ahol nem árthat nekik senki. Az átmeneti béke nem tarthat örökké, itt nem maradhatnak. De hát hova menjenek ilyen állapotban? Kihez csengessenek be?

Hisztérikusan vetették el a felmerülő ötleteket, miközben felsorolták az összes környéken lakó ismerős-ismeretlent. Végül, az utólag olyan fájdalmasan magától értetődő, de akkor mégis briliánsan ragyogó, korszakalkotó megoldási javaslat hallatára egymást ölelgetve, örömujjongásban törtek ki, hisz felsejlett az addig elérhetetlennek látszó kiút.

(két hét múlva olvashatjátok a kiderülést)