nincsen nép alkohol és hip hop nélkül, ez alól izland sem kivétel; az utóbbiból leginkább exportképes termékük a quarashi névre hallgat, és néha már túlzottan is a beastie boysra hajaz, de egy rakás lemezük, és masszív rajongó táboruk van (az összes munkájuk letölthető a rajongói blogról, ráadásul legálisan!), most viszont mégsem ők lesznek az egy, csak a zene. azért egy videójukat mindenképpen nézzük meg (akinek az erkölcsei tiltakoznak a több zene ellen, az ugorjon egy bekezdést, aztán álljon meg középen, és ne menjen lentebb;), egyrészt mert ha már annyit emlegettem a hajókat, itt legalább virtuálisan körbe járhatunk egyet, és megvan annak is a sajátos bája, ahogy ilyen matróz ruhába öltözött pukkancsok, kontrollálhatatlan túlmozgással rohangálnak a fedélzeten, másrészt én legtöbbször végig vigyorgom az egészet, szerintem a nagyon komolyan hiphopkodó hiphopperek kimondottan hasonlítanak az ovisokra, az öregedés ellenszerét valahol a yo-zásban kéne keresni, arról nem is beszélve, hogy a kezdő, és befejező képsorokon látható ötvenes évekbeli halászoknak micsoda antropológiai értékük van, ezt nézd meg:
miután így ráhangolódtunk az életérzésre, és megfordítottuk a matróz sapkánkat, keresgéljünk tovább az izlandi hiphoperek körül; érdekes módon izlandiul rappelő művészről én nem tudok, jutubon van fent pár poénkodás, de úgy látszik ők túl jól beszélnek angolul, és az is igaz, hogy amikor szótárral próbálom követni, amikor egy izlandi izlandiul mond valamit, az már így is olyan mintha rappelne, baromi gyorsan beszélnek, főleg ha amúgy se érted. itt egy egymondatos nyelvészeti érdekesség, miszerint az izlandiak nem csak azért csípik a magyarokat, mert tőlünk kapták kodályt, (teljesen kész vannak a kodály módszertől, az összes iskolában alkalmazzák, azt azért hagy jegyezzem meg, hogy izlandon teljesen természetes, hogy minden gyerek legalább egy, de inkább két hangszeren játszik, az oktatás szerves része, szeretet rózsánk igazán elmehetne idegen országba', bár meggyászolnánk fekete gúnyába', de hátha tanulna valamit, ha meg nagyon nem menne a dolog, a trollok még mindig örülnének neki...) hanem mert számukra a magyar nyelv hangzása olyan, mint ahogy az elfek beszélnek.
ezek után már csak a mai kettő zenéről kellene beszélni; pan thorarensen a becses neve, de beatmakin troopának nevezi magát, és bítek összehegesztésével kezdte a műfajt egy hiphop bagázsban (twisted mind crew a nevük, szóra se érdemesek, viszont az egyik videójukban olyan mennyiségű zöldséget lehet megfigyelni, hogy idelinkelem - ne feledjük hogy a napfény, és az ipari mennyiségű ganja, meg a napbarnított bőrök ellenére ez is izlandon -!- játszódik), hogy aztán szólózni kezdjen, és négy, főleg instrumentális lemezen keresztül eljusson oda, hogy a legutóbbi lemeze hiphopot már csak nyomokban, és őrölve tartalmazzon. zenei útja leginkább bonobóhoz hasonlítható, csak annál jóval kevesebb felhajtással; mára már az izlandi extreme chill fesztivál oszlopos tagja, az utóbbi fellépései sűrű hangszőnyeget és gitárral kiegészült lebegést inkább tartalmaznak, mint ritmust, ilyenformán több köze van az ambienthez, de amúgy is, családapa lett az úriember, kinőtte a bőgatyát.
a hiphopot kiinduló pontnak, a lassút tempónak, a melankóliát alap hangulatnak használó troopa dolgai az a fajta bólogatós filmzene, amit hallgatva azt vesszük észre, hogy elment ez a délután is. hatalmas sétákra, vagy kiadós szobában maradásra való chill, amiből az out legalább annyira komolyan vehető; nekem különösen az kedves, hogy a hangmintái leginkább a jazzból merítenek, az itt következő, a korai korszakából az egyetlen videóval is rendelkező száma például gond nélkül rámehetne a four tet zseniális rounds című lemezére:
kiemelni nagyon nem is lehet tőle számokat, amiért mégis megteszem, mert az összes kedvencemet le lehet tölteni a bandcampjáról, csak ravaszul el vannak dugva; egyik a kalapban, sétapálcával és csíkos öltönyben vidáman az utcán táncolgató mommy, where is my...
a másik pedig egy kompletten letölthető ep, aminek az első számában még több zongora, még több álmodozás, és még több végtelen táj van, és sajnos egy csúnya encode hiba is két perc húsznál, akármilyen formátumban töltjük le, ott lesz, nagy kár érte. aki esetleg ennél is lassabban akar belesüppedni a karosszékébe, annak az apjával közös (!) formációját érdemes megvizsgálni, egy beetető szám ebben az esetben is ingyenes. 
ajándék a kitartóan olvasóknak; ha már amúgy is az izlandi hiphoppal foglalkozunk, kár lenne említés nélkül elmenni egy bizonyos hermigervill nevű fiatalember mellett, annál is inkább, mert nehéz lenne elmenni mellette; azonfelül hogy elképesztően néz ki, és egy hajón (!!) lakik, ő is főleg instrumentális dolgokban utazik, és még közelebbre tehető a bonobóval (vagy akár a tegnapi backinivel, esetleg a szintén izland érdekelt mojibbal) belőhető chillout - downtempós hiphophoz. gyönyörű basszusok, mosolygós hangminták, ráadásul két teljes lemez még ingyenes is! ő is szép lassan kinövi a 'műfajt', az utóbbi két munkája elég izgalmasan hangzana (ha meg tudnám szerezni): izlandi pop klasszikusokat értelmez újra. miután úgyis mindig minden valamilyen, sose pont olyan amilyen, ezért mondhatni, hogy ő az izlandi suhov. ezt a számot mindenképpen hallgasd meg, nincs is jobb aláfestés ezekre a 'darker, stormy day'-sokra, amik körülvesznek újabban minket, az a bölcsesség, ami elhangzik a szám felénél, miután jön az a rész, amitől elvesztem a fejem (ez tényleg citera?), és elkezdek táncolni, az megszívlelendő hozzáállásként se utolsó. a szöveg allen sherman komikus péter és a farkas feldolgozásából van, angolul tudóknak ajánlom, az egész lemez fent van jutubon, csupa móka és kacagás. asszondja:
in a single human brain - in a single human heart
for no matter how small or unimportant you are
there is something inside you that can reach a star
that's how anything that's beaufiful always gets it start
Utolsó kommentek