Amikor először feltették nekem a kérdést, hogy mi lenne az az utolsó szám, amit meghallgatnék, mielőtt vége a világnak, akkor a Cinetmatic Orchestra jutott eszembe. Erre a számra egyszer már átéltem egy kisebb világvégét - tavasz volt, és mi legalább ötvennel gurultunk le Dobogókőről biciklivel. Vihar készülődött, és lovacskák futottak mellettünk, és pedig másodpercenként azon paráztam. hogy bármikor meghalhatok, főleg, hogy a féket se tudtam rendesen használni. A fülemben ez a szám szólt, nem is az utat néztem, hanem a lovakat, és éreztem ahogy elfolyik alólam a föld, ennyire világvége hangulatom azóta sem volt, még ma, a világvégén sem.
Viszont ma eszembe jutott ez a videó - igazából mindennap eszembe jut mióta megláttam - és az is, hogy nem kell ám olyan komolyan venni ezt a dolgot, én a világ vége előtt nevetnék még egy nagyot, a macin, a nyuszin meg a farkason, meg azon a szerencsétlen vadászon, annyi annyira bamba, hogy egyik részben sem találja meg őket. (Akkor aztán tényleg vége lenne a világnak, ha egyszer észrevenné az egyébként ordítóan feltűnő állatseregletet...)
,
Utolsó kommentek