minden napra egy zene

Már az elég ciki, hogy egy elvileg igényesebb zenét összegyűjteni akaró blogon erről a számról adtam magamnak a nevemet, nem? Az pláne, hogy ettől a rendkívül primitív daltól nem áll fel a hátamon a szőr, sőt, még kellemes nosztalgiát idéz elő. Úgyhogy jöjjön, aminek…

Ezt az oldalamat még nem nagyon mutattam be itt a blogon, de ha elektronikus zenéről van szó, így jó pár év után szeretek úgy gondolni magamra, kicsit szerénytelenül, mint egy tapasztalt vén rókára, aki felismeri a minőséget és nem lehet csak úgy megvezetni mindenféle lakodalmas…

Az én comingoutom (is) gyerekkoromból eredeztethető. A PRO7 nevű német adó egyfajta őrült misztikum volt számomra - annyit tudtam róla, hogy ott aztán nagyon jó filmek mennek, nem ám olyanok, mint az itthoni csatornákon, úgyhogy ha egy ünnepnapon véletlenül sikerült befogni a…

hát baszódjak meg, de ez nekem 11 éves koromban nagyon bejött, és ezen nyikítattam mutuló hangszálaimat. Főleg az tetszett, hogy hathúros gitár, ami biztosan valami szörnyű pokolbéli kínzóeszköz lehet. A végén meg az a földöntúlira effektezett hang…

akkor jöttem rá, hogy szeretem ezt a számot, amikor az egyébként zseniális egyszer (once) című film hatása alatt elkezdtem glen hansard videókat keresni, és ráakadtam erre:    nehogy azt hidd, hogy ez csak egyszeri vicc, hivatalosan is megjelent, meg minden, zseniális, igaz,…

(...) A vágytalan hiányra, a meztelen magányra, a halál lépcsejére felírlak én. A boldog gyógyulásra, a szétfoszló veszélyre s az újszülött reményre felírlak én. S ez egy szó erejével kezdek el újra élni, hogy felismerjelek s neven nevezzelek: Szabadság. (Paul…

 A legutóbbi bejegyzésemben bemutatott Thee Oh Sees-ről azt írtam, hogy ők ennek a san francisco-i bagázsnak tán a legenergikusabb, leghangosabb tagjai. Nos a Sonny and the Sunsets pont inkább az ellenkező pólus. Szelíd dallamközpontúság jellemzi őket, letagadhatatlan 60-as évek…

Remélve, hogy kedden még mindig van igény a pszichedéliára (a jó zenéről nem is beszélve), még a második gyertya elfújása előtt ellövöm az egyik kezdetek óta állandóan kimaradt muzsikát.  Ezt Erol Alkan legjobb projektjével, a Richard Norris társaságában futtatott Beyond…

Fontos héthez érkezett az egyzene blog, ugyanis létrejöttének második évfordulóját fogjuk ünnepelni pénteken. Éppen ezért arra buzdítom a kedves olvasót, hogy vésse jól eszébe a dátumot, és ne felejtsen el aznap többször is visszalátogatni az oldalra... feltéve, ha kíváncsi…