Csá srácok, hát mostantól úgy tűnik, én is. Ezer meg ezer köszönet aki nincsnek, hogy meghívott.
Egyébként egyáltalán nem értek a zenéhez, viszont remekül meg bírom indokolni, miért remek, amit hallgatok.
A Balkan Beat Boxnak ez a kiváló száma amúgy az első, 2005-ös albumról van, és egyben az első trekk, amin a brutálmód szexuális Tomer Yosef-fel együtt dolgoztak (annyira, hogy rögtön utána be is vették állandó tagnak). (Az utóbbiról egyébként annyit, hogy a szeptemberi A38-as koncerten a nézőközönség 89%-ának [nők] 98%-a [nők, akiknek még nem szublimáltak a hormonjaik a gargantuai mennyiségű vodkától] konkrétan cseppfolyós halmazállapotba került a sráctól, mi is a legjobb barátnőmmel, és közben csendben elsirattam az arcot az első sorban, aki épp becsajozott volna, ami majdnem olyan, mintha én a meztelenül riszáló Christina Hendricks mellett próbálnék egy hapsit felszedni.)
Amúgy ezt nagyon tudja a balkáni meg közel-keleti zene; ha jól csinálják, felpiszkálja a libidót eléggé, ha meg Tomer Yosef csinálja, lehajigálod a ruháidat és ahelyt ráveted magad az első szembe jövőre, ha nem öntenek le idejében jéghideg sörrel.
Mindemellett az is elmondhatatlanul fasza a Balkan Beat Boxban, hogy ugyanúgy megvan az antiglobalizációs-világbékés-rasszizmusellenes-vivlarezisztanszos-mindenkiegyenlős-zenébenegyesülős mondanivaló, de egyrészt viccesen, másrészt olyan elképesztően vagányul, hogy egyáltalán nem idegesítő, sőt. Semmi szenvelgős gitározás, vagy pláne kibaszott csörgődob.
Szesz hozzá: először az arakra gondoltam, de nem értem a levanteieknek ezt a misztikus vonzódását az ánizshoz meg a belőle készült borzasztó piákhoz (ld. még ouzo), ráadásul az arak a wikipédia szerint izzadságot jelent arabul, és én hiszek neki, szóval ötcsillagos Metaxa a tel-avivi naplementében.
Utolsó kommentek