mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Selva de Mar - Música para planchar

2013.01.12. 11:01 - juanitalenteja



Emlékszem rá, egy időben szerettem vasalni. Nem sok házimunkát szívleltem fiatalabb koromban, és valljuk be, nem is sokra voltam alkalmas, még a lelkesedésem ellenére sem. (gondolok itt arra az esetre, amikor puszta szívességből kiteregettem anyukám helyett, és utána kiderült, hogy a két ruhakupac közül nekem sikerült a szennyest! kiteregetnem...) De vasalni szerettem, és az többé-kevésbé ment is. (kivéve, amikor a ritmikus gimnasztika fellépésem előtti izgalmak közepette kitaláltam, hogy kivasalom a szalagom - ami nem éppen erre volt kitalálva, és persze rögtön szét is szakadt). Aztán, amikor elköltöztem otthonról, kezdődtek a nehézségek: például, hogy nem volt vasalódeszkám, és mivel úgy gondoltam, hogy á, az túl nagy luxus, tudok én az íróasztalon is vasalni, nem is vettem. És persze az íróasztalon se vasaltam, mert az íróasztal nem arra való, hogy vasaljon rajta az ember, arra a vasalóasztal való. Igen, tudom...

tumblr_mgh0u2YcX91s2ww5uo1_500.gif


Szóval sokáig küszködtem Pestre költözésem után a vasalással, de amikor már nem bírtam nézni az összegyűlt ruhakupacot, végül mindig rávettem magam. De aztán ritkultak ezek az alkalmak, mert megfigyeltem, hogy végül is annyira nem vészesen gyűröttek, így is fel lehet venni őket. (éljen a lustaság!)
Tehát, valljuk be: leszoktam a vasalásról. Ami elég érthető, hiszen semmi örömöm nem leltem benne. Vajon miért van ez? Talán azért, mert nem jutott eszembe a legalapvetőbb a vasalással kapcsolatban: az, hogy bizony lehet zenét hallgatni közben. És nem is akármilyet.

 

Ezt a zenét (is) aki nincstől kaptam, és valószínűleg célzás arra, hogy ideje visszaszoknom a jó öreg vasalásra.  A spanyolok egyébként még 2004-ben csináltak maguknak egy válogatáslemezt, Zene vasaláshoz címmel, jó kis nyálas popszámokkal. Mivel spanyol háziasszonyok számára nem teljesen befogadható a fenti szerzemény, érthető módon nem szerepelt a válogatáson. A Selva de mar ingyenesen letölthető lemezén szerencsére igen. És ez hozta vissza a kedvem a vasaláshoz, úgyhogy valamit nagyon jól csinálhatnak a srácok. 

tumblr_ltu8jer8YN1r3r1i8o1_400.jpg

A lényeg, hogy úgy érzem, vissza kell térnem a vasalás művészetéhez. Igen, a vasalást akár művészi szintre is lehet fejleszteni:



Címkék: spanyol world kísérleti 2000es évek instrumentális






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr995012611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása