Magnus Pelander ismét. Ezúttal nem szólóban, hanem a vintage rock-ot fenségesen ontó svéd Witchcraft bástyájaként. A lemez egyébként az egyik kedvencem a tavalyi év terméséből.
(mekkora császárság ide vagy oda, azért a színpadi koreográfián van még mit csiszolni...)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek