van ez a petri vers, a büszkélkedés, hát ezt nézd meg, basszameg:
nézz szét ezeken a.
ezt mind én hagytam abba.
amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni.
na, és persze van erről egy zene. igazából kurvára nem erről akartam írni, és nem, nem erről szólt ez a zene sem. petri okos ember volt, sokat ivott, könnyű neki, ilyen a tökösebb jellem, de én józanon tántorgok mindig haza, és én sose tudom, hogy tényleg én hagyom-e abba a dolgokat, vagy a dolgok hagynak ott, félbe engem. mint a szerencsétlen számítógépem, csupa olvashatatlan fájl, félig átment adat, töredezettség mentesíteni kellene a szaros kis életem. isten tudja már, hogy mi belőlem a tényleges, és mi a felesleges adat, lassú vagyok, mert kerülgetem magamban a feldolgozatlan dolgokat, amik nem kerültek egyik mappámba sem, csak keringenek körülöttem, mint valami holdak, aztán meg egyszer csak lehullanak, mint a repülés közben megfagyott madarak.
az a baj, hogy persze, erről is van egy zene, és persze ez még mindig ugyanaz a zene. egyébként egy baromi szép, bár kissé giccses szövegű alapvetés azokból a boldog évezredfordulós időkből, amikor még a nulla volt a világvége a kilencvenkilenc után. utálom, hogy ha egy számnak nincs videója, akkor ezt a kedves júzerek azzal kompenzálják, hogy iszonyú giccses fényképeket raknak bele hangulatfokozás gyanánt; így járt ez a szerencsétlen dal is. viszont ha már ennyit beszéltünk róla (beszéltünk róla egyáltalán?), nehogy már ne hallgassuk meg:
vigyázz, le lehet tölteni! na, de ugye hogy tök másról szól? nem szabad hinni senkinek. én például hittem neked, hogy te elhiszed nekem, hogy erre majd egyszer elvitorlázunk a fenébe, csak te, meg én, meg a szél. akkor még te se hitted volna, hogy az ilyen sztorikból aztán úgyis csak a szél marad. meg a zene;
'i'm gonna save my soul before things get impossible' aha, lófasz, én sajnos adidas reklámokat néztem helyette.
mindegy, jön az a rész ami senkit nem érdekel, de a pistának (értsd=zenebuziknak) ez is jó lesz: ez a hülye nevű aim egy angol csávó, és (bár nincs vasárnap, de azért jönnek a nagy szavak, tessék vigyázni) a világ legjobb csillout albumát jelentette meg kilencvenkilencben, a cold water music-ot, arról van ez a sail is. aki énekel benne, őt kate rogersnek hívják, egy kanadai folk lányka lenne egyébként, ha az unokatesóját nem épp mark rae-nek hívnák, aki a rae & christian egyik fele; úgyse találnátok ki, hogy melyik. a két bandita egy csomó kurvajó dolgot adott a zsíros ütemek kedvelőinek, ebből az egyik az azóta sajnos már elsüllyedt grand central records. itt kötött ki az aim mellett jon kennedy is (akit lassan már megunnak a lányok, annyit jár nálunk), vagy a fingathing meg az only child, de voltak itt olyan, kevésbé ismert gyönyörűségek, mint a broadway project, vagy a funky fresh crew.
ugyanez a kiadó, ugyanez a fiú és ugyanez a lány, viszont egy lemezzel, és három évvel később majdnem megismételte még egyszer ezt a gyönyörűséget. hogy miért csak majdnem, az már nézőpont kérdése, valakinek ez tetszik jobban, valakinek az, engem a sailhoz több emlék köt, meg az lett talán ismertebb a két szám közül, ennek viszont jobb a szövege, és ez már legalább kapott normális videót is:
igen, ezt ősszel kellene hallgatni, bár van, hogy nincs annyira ősz ősszel, mint amennyire ősz van tavasszal. ugyanez a lány, és ugyanez a kiadó, de már hat évvel később; megjelentettetek seconds címmel egy mára már tényleg tökéletesen megszerezhetetlen lemezt (de tényleg, egyszerűen eltűnt mindenhonnan, még letölteni se lehet, bár nekem pont megvan, egy fontért vettem valami turkálóban, bibibi), ahol ez a kate többek között radiohead, blink182, green day vagy pixies számokat énekel, egyszál gitárral, szépen, szelíden. ezen a lemezen újraénekli a sailt is. ez a verzió főleg azért kedves a fülemnek, mert itt az egyébként hangmintaként zseniálisan beollózott millie jackson mondatot külön kiénekli ez a kata.
és ugyanez a kiadó, meg ugyanez az unokatesó, és a haverja, a rae meg a krisztián, a két remix király; ha lehet még szebbé tették ezt az amúgy is a naplementébe vitorlázáshoz illő zenét; ez a suttogó lüktetés, ettől az ember gyereket csinál a boldog szerelemben, és a haját tépi, amikor épp nem:
nem is értem miért pont most, és miért pont ez a zene, nyárra való ez, egyértelmű nyárra, melegben a hűvösre várva, nem így, de mi a fenét csináljak, ha ezeket nem is én csinálom, talán ők engem, és aztán mindig akkor hagynak abba, amikor a legkevésbé sem akarok abbahagyódni. mint ez a poszt, pont most.
de persze ez se igaz; nincs vége semminek. ha van az embernek párja (van?) akkor a daloknak is van;
ennek például ez.
Utolsó kommentek