szegény amelie, és yann tiersen bánatosan menetel az egyre nagyobb közhely kategória felé, cserébe most már le se vakarhatják magukról a klasszikus táblát; boldog-boldogtalan tudja már hogy miről van szó, ide nekem egy tangó harmonikát, vagy egy zongorát, és elpütyögöm a dallamot, ahogy gondolom rajtam kívül még hatmillióan.
vén blogunk is foglalkozott vele, hogyne tette volna, egy nagyon szép animáció keretében, meg a filmzenés héten, mikor máskor. de persze ennyi nem elég, most jön tehát a
harmadik.
nekem amelie túladagolásom akkor lett, amikor tavaly (vagy tavaly előtt? három évesen már az ember elfelejt dolgokat) egy kávézónak csináltam mixeket, és kérték hogy legyen benne 'tudodazaharmonikásemelieis'. így elkezdtem gyűjtögetni a különböző verziókat, remixeket, mashupokat, feldolgozásokat, és rövid időn belül elképesztő mennyiségű, és sokszínű amelie gyűjteményem lett, a majd' metáltól egészen a nyál r'n'b-n keresztül az okos technóig. ezeket aztán elkezdtem összehegeszteni, és bár először tök jól szórakoztam (ez hallható is a végeredményen) de aztán mire végére már úgy voltam vele, hogy ha találkoznék amelie-vel, nem hogy nem kérném meg a kezét, hanem pár perc beszélgetés után sok szerencsét kívánnék neki, de sürgős teendőimre hivatkozva gyorsan mennék tovább.
a végeredmény viszont ettől függetlenül meghallgatható itt, bár ezután az ötven perc után alighanem más is úgy lesz vele, hogy most azért egy pár évig meg tudna lenni amelie filmzene nélkül:
ez nem csak az amúgy tökre unszimpatikus önreklámozás miatt került most ide, hanem mert sajnos ez a mix is rendelkezik azzal a betegséggel, ami a velem kapcsolatos legtöbb dolgot jellemzi, miszerint elszomorodik a végére. az utolsó felvétel egy különösen gyönyörű dolog, bizonyos third eye foundation munkája, aki a la dispute dallamát úsztatja fel a világűrbe, ráadásul valahonnan ráhúz egy sercegő énekhangot, amitől az egész teljesen más dimenzióba kerül, kicsit olyan, mintha a nagymamánk valami régi dalt hallgatna a másik szobában, a tesónk meg zongorázna a nappaliban, mi meg kint ülnénk a verendán, és néznénk, ahogy felmászik a diófára a délután.
hallgassuk meg külön is:
hogy a hóesés a videóban mennyire kellemetlenül aktuális most így, ebben a forradalmi tavaszban, abba ne menjünk bele, de a 3rd eye foundationra ettől függetlenül érdemes egy pillantást vetni, ha nem is feltétlenül mind a három szemünkkel; elég sokrétű és főleg nagyon termékeny munkássága van, akár ezen a néven, akár az eredeti, kétszemű nevén (oké, oké) ami matt elliott. az ambient és a poszt rock között kalandozik, a kortárs komolyzene, és a kísérleti elektronika biztató társaságában, és bár ezek a kalandok legtöbbször nélkülözik az eredetiséget, és így nem is feltétlen mindig izgalmasak, de azért vannak kimondottan jó pillanatai is, mint például ez a költői in bristol with pistol. egyik érdekesség, hogy tavaly a saját nevén újra feldolgozta ezt a bizonyos la dispute-t, - bár ez esetben az utolsó betű átneveződött e-ről a-ra; la disputa -, egyszál gitárral, spanyolosan, az úgynevezett 'fingerpicking' technikával, ami kissé erotikusan hangzik, de azért tök nehéz, meg minden. az eredeti remixet (bár kissé képzavar, hogy egy remix eredeti) megtaláljuk a vicces című i poo poo on your juju remix lemezén, de a yann tiersen iránti rajongását a szintén mókás elnevezésű ounmupo sorozatnak készült mixlemezén is ellenőrizhetjük, főleg ha vagyunk olyan neveletlenek, hogy rákattintunk ennek a linknek a végén bujkáló try it gombra.
(ez itt már a bónusz zene rovat; ez a kissé komor, szarvasos kép a dark című lemezének az illusztrációja, ami az egyik legjobb munkája, még akkor is, ha haladónak kell lenni a befogadásához; mondjuk akik szeretik a vanetiran snares dolgait, azoknak kellemes élmény lesz ez is, a többiek viszont először ezt hallgassák meg, aztán fussanak)
Utolsó kommentek