A bolondok havának lassan vége, de az agyrém folytatódik. Megveszett az időjárás is, terjed a téboly. Kézen fogva ezt a maréknyi, mérsékelten csendes, baltimori őrültet; beletörődve, megháborodva haladjunk át a hőségbe. Ahol semmi nem olyan.

De az ég! Rózsaszín. Meg a piñata. Verjük szét!  Nem kell cukor. Így is édes, élet. Nem.

De a (mezít)talpam alatt fütyül a szél, a városban szaladgálva, sodródva. Sodorva, ágyon háton, ámor, mámor. A szemem a füst marja. Elkésve ébredve. Vég(r)e. Hello nyár. 

Mi?!