Terveztem egy bejegyzést a munkahelyi sz*rásról (férfi olvasók kedvéért: szarásról), de az tulajdonképpen az ép belezet saját tulajdonban tudásáig örökzöld téma, bevethető bármikor. Úgyhogy most inkább a futásról fogok írni. Ezt egyszer már megtettem, jé, milyen meglepő, tényleg majdnem pont két éve. Sz*r (szar) bejegyzés volt, linkeltem, nem kell elolvasni (most se).
Kábé másfél hete gondoltam egyet, zsírpárnáimat kinővén vettem egy futócipőt, és azóta minden nap járok a Margitszigetre. A minap pediglen történt, hogy este 9-kor a lámpák félhomályában szeltem a futópálya hullámait. Körülbelül a kör egyötödénél lettem figyelmes egy, a pilácsok fényében csökkenő-növekvő árnyékra a nyomomban, halk, a sajátomtól viszonylag elkülöníthető lihegésre körülbelül egy-másfél méter távolságból. Kitartóan futott mögöttem a valaki, se nem maradt le, se nem előzött meg. Az árpád hídi forduló tájékán egy nagyobb sóhajból arról is megbizonyosodtam, hogy az illető neme: nő. Egyelőre nem kíváncsiskodtam, nem néztem hátra, nem álltam le, nem lassítottam, nem maradtam le. Spannolt is, hogy ne álljak le, s a tempó nyújtotta élvezettel arányosan lassan a kíváncsiság is elkezdett burjánzani bennem, hogy miért jön mögöttem, miért nem hagy le, miért nem marad le, ha kielőzök valakit, miért előz ő is és fut mögöttem tovább. Valami oka csak van!!! - gondoltam. A táv kétharmadához érve pedig már el is kezdtem tervezni az első randit a mögöttem futó babaarcú nagymellű göndör szőke csajjal, akit megigézett kitartó, szépívű futásom, s lépésről lépésre apadó zsírpárnáim. Nőttön nőtt bennem, s hajtott előre az adrenalin, amit mindegyre táplált, hogy lám, hogy tíz nap futás, s máris megtaláltam életem szerelmét, bár még azt se tudom, ki az, hogy néz ki, mit csinál s mit eszik majd vacsira. Nem néztem már hátra, következetes voltam, kemény gyerek, előbb a munka, utána a többi. Az utolsó kétszáz métert már lazán toltam le, nyelvem hegyén az első kimondott ismerkedő szavakkal.
Az utolsó métereken még mindig mögöttem jött. Az origóhoz érkezvén nagyot sóhajtva fékeztem le magam nullára. A szőke göndör lány pedig lazán futva, hátra se nézve megkezdte a második szigetkört.
Utolsó kommentek