Bocs, ez uncsi lesz.
De én, kérem, igazán megpróbáltam.
Péntek délután messzeföldön híresen csintalan szemeivel kikacsintott a délutáni xanax mögül a depresszió, és nem tudtam mit kezdeni magammal, megijedtem a szabad délutántól és koraestétől, ezért arra gondoltam, hogy úgyis sportolnom kell, elmegyek hát és futok egy kis szigetkört a Margitról elnevezetten. Fontos tudni, hogy sok mindent utálok a világon, a frankfurti levestől kezdve a fajgyűlöleten át a hosszantartó seggtörlésig, és még sorolhatnám napestig, de gyűlölni kevés dolgot gyűlölök. Ezek egyike a futás. Szóval, hogy hogy ötlött fel bennem ez az idea: talán, mert az ember azért ember, hogy folyton csak cigizzen és sörözzön néha megemberelje magát.
Így hát, kérem, jelentem: bármilyen kibaszott unalmas téma és ráadásul porszem még az én jelentéktelen életemben is, nemhogy a kedves olvasóéban (értsd: a kedves olvasó jelentéktelen életében), de futottam egy kis-szigetkört. És most megint nem nézek a futás felé két évig, köszönöm szépen. Undorító. Szar. Inkább biciklizek tovább és konditermezek.
Fusson csak helyettem örök szerelmem, Németh Juci.
Utolsó kommentek