...végigböngészve lemezeimet, úgy döntöttem, hogy mától kezdve így szombatonként (kéthetente) egy darabig, a fehér alapon, valami minimál stílusban rányomott fekete mintás/krikszkrakszos borítós lemezeket szeretném/fogom idehányni-vetni, mert egyrészt muzikális téren nagyon becsülöm őket (a mait meg főképp), másrészt pedig a borítóikat is. Na meg persze vizuálisan ellensúlyozandó a mostanában elburjánzó black metalt itt a blögön.
Itt is az első. Stockholm-ból. Egy oltárian belasított-lealjasított búgástömeggel, Tommie Erikssonnal (Therion, Nocturnal Rites), hipnotikusra gerjesztett kántálással agyonnyomorító, rommá effektezett súly, ami mégis bódult súlytalanságot okoz...és akkorát döng, mint a behernyózott, vadállattá tuningolt, umlautos dongók milliós üvöltő hada! Aki gerjed az ilyesmikre (Saint Vitus/Sleep/OM), az az összes cuccukat nyugodt szívvel lőjje magába intravénásan, mert ránctalanít›szépít›fiatalít és a nyakcsigolyákat is sokkal jobban kíméli, mint pl. a thrash metal.
DING-DING-DÖNG!
Utolsó kommentek