Észre sem vettem, hogy már Június van. Elvileg melegnek kéne lennie, nyárnak, napsütésnek, lenge ruháknak, tölcséres fagyinak, izzadó homloknak, barnára sült alsó karnak, élesen elváló póló alatti-feletti nyakszínkülönbségnek. Mindez nincs. Azaz valakinek lehet hogy van, nekem nincs.
Nekem szobában gubbasztás van, projektek befejezése van, vizsgák vannak, gondolatok vannak, emlékek vannak a tölcséres fagyiról, a napágyon nyújtózkodó nyugdíjasokról és megannyi; lenge ruhába takart testről.
A zenészek sem véletlenül nyáron turnéznak, telente talán a klippben látható stúdiókban emlékeznek, álmodoznak, talán nem fagyiról, talán nem a nyugdíjasokról talán nem is a testekről. Talán nem talán igen. Csak a talán biztos, én is csak egy talán vagyok. Talán sikerül minden, talán elbukok, talán többször is meghallgatom ezt a számot, talán kimegyek a napra, talán elnyalok egy fagyit, talán megbocsájtanak a szívemnek, talán nincs is szívem, talán csak egy üres lyuk tátong a helyén, talán üresség sincs ott csak a valamiegyszervoltnak a nyomasztó hiánya.
Majdnem későn vettem észre, hogy ez a dal egy Bobby Womack cover. Szerencsére még időben eszméltem. Így ide tudom írni. A mai világban a plagizálás nembocsánatos bűn. A cover igen. Copyright world we are living in.
Szóval itt az eredeti is. Sosem tudni melyik a jobb valóság.
Utolsó kommentek