Kevés vasárnapibb zenét ismerek ennél, még ha ez így nem is igaz, mert hát, a gyereknap is vasárnap, ehhez a számhoz pedig annak semmi köze a vidám, cukorkás, lufis, virágillatosságával. Ez egy szenvtelen szürke, búbánatosan csoffadt, halvérű kis vasárnap zenéje. Esőben. (Ennek lehet némi köze a londoni utazós konceptalbumsághoz.) 

Hát így. Mindenesetre, túl szeretnék esni a s(z)upergr(o)upozáson gyorsan, szóval a Good The Bad And The Queen - aminek igazából nincs is neve - az egy ilyen. Mindenki játszik benne, akinek egy brit/pop/szupercsapatban játszania illik. És más is. (Blur, The Clash, Gorillaz, The Verve tagok, na meg Tony Allen)

Az anyazenekarok és az, hogy Damon Albarn szólólemezének indult, kellően sok mindent elárul, igazából szinte mindent. 

Ha nem mossa el, akkor. Akinek, az. Aki pedig, az ne.