minden napra egy zene

Tudom, hogy kevés nagyobb közhely van, mint amikor valaki azzal jön 2014-ben Magyarországon, hogy Angliába vágyik, de egy ideje csak egy ottani békés kisvárosban tudom elképzelni magam, amint Anthony Burgess és Douglas Adams könyveket keresek az antikváriumokban, a kilencvenes évek…

Kevés vasárnapibb zenét ismerek ennél, még ha ez így nem is igaz, mert hát, a gyereknap is vasárnap, ehhez a számhoz pedig annak semmi köze a vidám, cukorkás, lufis, virágillatosságával. Ez egy szenvtelen szürke, búbánatosan csoffadt, halvérű kis vasárnap zenéje. Esőben.…

Lázas készülődés előzte meg a mai posztot, ugyanis két napja irgalmat nem ismerő vírusokkal viaskodom...s mielőtt beágyaznám magam velük takaróhalmom bugyrainak legmélyére, hogy a mindenféle csodatévőszereknek köszönhetően hirtelenjében feltuningolt immunrendszerem a…

Azért azt meg kell hagyni, hogy a Trainspotting alkotói zenei téren nem sokat tévedtek, úgy is mondhatnánk, szinte semmit: valószínűleg kevés film van, amelyiknek ennyire egyben lenne a hangsávja (már ami a felhasznált muzsikákat illeti). A napokban több dolog kapcsán is eszembe…

Az áldóját, hogy belerobbant a Stone Roses a köztudatba! Mármint 89-ben. Aztán berobbanás után gyorsan követőkre is leltek, például a Charlatans, a Happy Monday vagy az Inspiral Carpets személyében. Bizonyságul arra, hogy Manchesterben lehet valami a levegőben, az összes fent…

A toalett hátsó fala voltaképpen egy jól megtermett fémlap, amit akkor szokás levenni, ha meg akarjuk nézni, mi újság, hogy mennek a dolgok a vízhordó csövek környékén. Laikus szem sok örömét nem leli e látványban: az ízléses khaki színűre festett beltérrel bíró,…