Azóta nem szeretem a cirkuszokat, mióta egyszer egy vidéki vándorcirkusz előadáson a drága pénzért megvett, és kellő élvezettel fogyasztott popcorn alján, egy még friss rágógumiba nyúlt a kezem. Jöhetett azután már majom, elefánt, bohóc, nekem teljesen mindegy volt, csak bámultam reményvesztetten magam elé. Semmi sem feledtette velem azt az óriási csalódást. A popcornos pohár alján talált rágógumi azóta is a rossz értelemben vett, olcsó bazári mulatságot, és gyerekkorom illúzióinak fokozatos felszámolódását jelképezi. Az én 100 év magányom valószínűleg nem jégnézéssel, hanem ezzel a jelenettel indulna.
A minap viszont, levetkőzve minden előítéletemet, megbarátkoztam ezzel a rossz emlékeket idéző kombóval. Történt ugyanis, hogy a Shannon & the Clams zenéje épp ezt a popcornba ragadt rágógumit juttatta eszembe. Amit ez az oaklandi csapat művel, az elsőre ugyanolyan könnyed szórakozást ígér, akár a popcorn, de közben rájössz, hogy azért ez a látszólag ártatlan móka, pimaszabb és mocskosabb mint gondolnád. Arról nem is beszélve, hogy az egész úgy szól, mintha minimum 40 évvel ezelőtt vették volna fel.
Szinte kedvem támadt megkóstolni azt a hajdani, nyúlós rágógumiba tapadt popcorn maradékot.
Utolsó kommentek