minden napra egy zene

Amikor két esemény négy fellépőjét kéne egy posztba sűríteni csalás nélkül, akkor nincsen könnyű helyzetben az ember. Szerencsére azért egy felezést gyorsan össze tudtam hozni, hiszen Blockhead és Dj Cam neve nagyon helyesen előkerült már az egyzenén, így már csak annyit kell hozzátennem a dologhoz, hogy hetedikén Pécsen lépnek fel, a hip-hop/downtempo-orgia garantált. 
A másik remek programhoz eggyel kevesebbet kell aludni, amikor is a szeretett hajónk színpadán végre fellép a Fingathing (ha jól emlékszem, akkor eddig még csak a dj, Peter Parker járt itt a bandából), akik bár nem lettek olyan széles körben elismertek, mint az előbbi két zenész, a műfaj rajongói számára mégis csak egy emlékezetes szeletét képezik a kétezres éveknek. Ennek ellenére mégsem őket, hanem azt a Jon Kennedyt emelném ki, akit ha havonta nem is, de elég sűrűn el lehet csípni valamelyik hazai klubban minden évben. Hiába hallja az ember már tizedszerre, mindig meg tud lepni és mindig egy rakás mosolygó arcot varázsol maga köré (akár húsz, akár kétszáz ember van jelen). Ez van, ha az ember fanatikus lemezgyűjtő, aki rendszerint egy dugig pakolt táskával érkezik a pulthoz, amelyben a gyökerektől kezdve a hip-hop és downtempo teljes skáláján át a drum and bass és bass music címkékkel ellátott lemezekig minden van, és ezeket olyan pofátlanul variálja órákon keresztül, amilyet ma már tényleg ritkán hallani. Egyébként könnyű elképzelni milyen ízlése van annak, aki bristoliként már 12 évesen dobolt (ennek megfelelően zenekarral is fellép rendszeresen), a legjobban pedig Hendrix inspirálta. Szóval hiába jön ezredszerre is, minden egyes alkalommal megérdemelne egy ajánlót - szerencsére ennyi jó megjelenéssel nem lenne nehéz tartani a lépést.