Vannak olyan zenekarok amikhez fel kell nőni. Vagy inkább bele kell nőni, mint egy idősebb testvér által levetett, vagy csak szimplán még túl nagy göncbe. Áhítozunk rá, hogy de jó is lesz, amikor megkaparinthatjuk, és felvehetjük, de közben félünk is, nehogy elhasználódjon, vagy színét veszítse, neadjisten kimenjen a divatból, addig míg végre birtokba vehetjük.
Ha létezik furcsa és művészieskedő, olykor a szó inkább pozitív értelmében beteg zenekar a mai palettán, az a Dirty Projectors. Mindig előtérbe tolakodó ének, szinte mindig valami aprócska trükkel megbolondított ritmus, és így tovább, és a végén tényleg nehéz megmondani, hogy ez progresszív rock vagy r'n'b. 
Én végre belenőttem ebbe a ruhába, legalábbis úgy hordom mintha, nem zavarna, hogy kicsit még mindig hosszú az ujja, de ezt jól leplezem. Meg amúgy is, ha én egyszer levetem, másnak lehet pont így lesz jó.
Utolsó kommentek