A jövő és a múlt hangjait egybegyúró Demdike Stare-ből ismert Miles Whitaker és a tavalyi év egyik (számomra) legmeglepőbb albumát, a máshoz nem is nagyon hasonlítható, leginkább a dub techno műfajába sorolt Luxury Problemst jegyző Andy Stott alkotta páros már korábban is dolgozott együtt, azonban debütáló nagylemezükre egészen mostanáig várni kellett. Ha a Drop The Vowels-t műfajilag akarnánk meghatározni, ráakaszthatjuk a jungle, a drum’n’bass, a dub techno, az ambient vagy noise tageket, de leginkább a két szerző korábbi hangzásvilágának keveredése tudja behatárolni az albumot. A Modern Love kiadónál megjelentetett 8 számból álló 46 percben a füstös, gyakran melodikus, női vokálfoszlányokkal átszőtt témák feszes basszus és dobütemekkel keveredve teremtenek egy sajátos futurisztikus, sötét hangulatot. Az embernek sokszor olyan érzése van, mintha egy régi, tragikus végű sci-fi öltene hangtesteket a fülében.
Az albumot nyitó GIF RIFF mintha egy emlékbe engedne bepillantást: kongó, üres térben visszhangzó ipari roncsok, valahol a távolban csöpögő csap, lassú léptek, torz képek. Valami titokzatos ismeretlenhez közeledik hallgató, és a számnak pont ott van vége, ahol ez az ismeretlenség feloldódik. Finom, építkező felvezetése az album későbbi masszív, áthatolhatatlan textúráihoz, a Stottra és Whitakerre annyira jellemző sötét és súlyos struktúrákhoz.
Akinek szerencséje volt, az ott volt nagyjából egy éve a Trafóban, ahol Andy Stott Laurel Halo mellett az Electrify Series első részének apropóján lépett fel. Érdekesség még, hogy a Luxury Problemst tavaly azért is kapták fel annyian, mert a Chanel 2013-as Haute Couture Spring-Summer bemutatóján többek között a Numb is elhangzott:
Utolsó kommentek