Ha az ember ateista, vegán, ráadásul még az alkohol sem hozza lázba, akkor a húsvétot aligha tartja a legértelmesebb oknak a családi összejövetelre. Na nem mintha különösebben számítana, hogy milyen okból gyűlik össze a família (kicsit olyan ez egyébként is, mint az ivászat, amire az öreg Bukowski szavai jutnak eszembe: ha valami jó történik, akkor azért iszol, ha valami rossz, akkor azért, ha pedig nem történik semmi, akkor azért, hogy történjen), de őszintén szólva most a legkevésbé sincs kedvem ehhez a felhajtáshoz. Egy ideje amúgy is elég kevés ember társaságára vágyom (ez észrevételeim szerint kölcsönös, amiben valószínűleg némileg közrejátszanak az első mondatban említettek), a természetbe viszont annál inkább, amire csak rátett egy lapáttal, hogy néhány nappal ezelőtt az unokaöcsémnek köszönhetően tudomásomra jutott, hogy létezik egy Szilasvárad nevű község az országban, ahol többek között az a hely található, amelynek a falméretű képe mellett aludtam egészen addig, amíg fel nem költöztem a fővárosba, és amiről valamiért soha nem is jutott eszembe, hogy esetleg meg kéne kérdezni apámat, nem tudja-e hol a fenében van.
Szóval amellett, hogy nyilván jó lesz sztorizgatni, enni és iszogatni mindenkinek a mindenkijével, leginkább azzal nyugtatom magam (azon kívül, hogy ennél nagyobb őrültségek is alapjául szolgálnak ünnepeknek), hogy úgyis rossz idő van, és már csak napok kérdése, hogy egy karácsonyi ajándékként várakozó Vonnegut, a nemrégiben megjelent Bukowski, vagy stílusosan a Walden társaságában töltsük-e el a délutánt egy fa tövében. A zene részemről sosem kérdés, ugyanis az alábbi dal nemcsak az egyik legkedvesebb a számomra (ezt azért félve írom le, mert ha valaki összeszámolja az ilyen megjegyzéseimet itt a blogon, félő hogy túl sokat talál), pont olyan erős hatással van a természet iránti rajongásomra, mint az Ante up a kosarazásra.
The Future Sound of London - Divinity
2014.04.21. 09:00 - gyurmapok
Címkék: rock pszichedélia 2000es évek the future sound of london
A bejegyzés trackback címe:
https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr806056333
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
juanitalenteja 2014.04.22. 09:03:04
szeretem hogy olyan sok minden eszembe jut amikor olvasom az írásaidat, most például az, hogy atyaég, de régen hallgattam fsol-t, pedig mennyire szép. és de jó, hogy most jöttem vissza a hegyekből, mert így a családi összeborul(va piál)ás kicsit elviselhetőbb. egyébként meg szilvásváradon nem is olyan régen voltunk, azt hiszem két éve húsvétkor. a kastélyszállóban laktunk, és pár perc sétára volt a kastély mögött ez a vízesés, amit egyébként szinvának hívnak, és ezt csak azért jegyeztem meg, mert nem a családdal voltam először ott, hanem még kisiskolásként osztálykiránduláson, és akkor az oroszlánkirály még olyan friss élmény volt, hogy egyszerűen nem akartam elhinni, hogy az nem szimba vízesés, és szimbának mondom a mai napig is.
a vegyes felvágott meg egyébként nagyon jó, de én tuti nem azt vinném magammal természetbe, annyira a városi létről, a könyvtárról, a kocsmáról és a lóversenyről szól az egész. én most egy bodor ádám könyvet kirándultattam meg, a verhovina mararait, szerintem sokkal jobb az természetjáráshoz.
a vegyes felvágott meg egyébként nagyon jó, de én tuti nem azt vinném magammal természetbe, annyira a városi létről, a könyvtárról, a kocsmáról és a lóversenyről szól az egész. én most egy bodor ádám könyvet kirándultattam meg, a verhovina mararait, szerintem sokkal jobb az természetjáráshoz.
gyurmapok 2014.04.23. 00:32:51
@juanitalenteja: ezt a Bukowski-olvasást a természetben nem is igen gondoltam át, csak azóta rá vagyok kattanva, hogy megláttam (nálad) :)
az oroszlánkirályos történet meg óriási, ezek után nem lepődnék meg, ha majd én is szimbáznám, ami egyébként is sokkal jobban hangzik.
az oroszlánkirályos történet meg óriási, ezek után nem lepődnék meg, ha majd én is szimbáznám, ami egyébként is sokkal jobban hangzik.
Utolsó kommentek