Biztos veletek is előfordult már, hogy amikor egyszerre x+1 (és x általában a végtelennel egyenlő) tab van megnyitva a böngészőtökben, akkor az a pár oldal, amin épp zene töltődik, egyszerre szólal meg. Ilyenkor én hangosan felordítva kapok a fülhallgatómhoz és pánikszerűen kezdek klikkelgetni addig, amíg végre csak az egyik oldalon hallható szám marad. Nem kenyerem a disszonancia. Vagy mégis?
Aztán olvasgatva az interjút ezzel a dallasi sráccal más, a disszonanciánál is fájdalmasabb emlékek törtek fel belőlem. Eszembe jutott, amikor én 1-1 ponttal maradtam le egymás utáni 2 évben először a spanyol-kulturális antropológus szakról, majd a pszichológiáról. De ahogy ő fogalmazott "I thought I was going to be a super-sick Architecture major, until I didn’t get into the architecture school (apparently you need to know how to draw), and American Studies kindly accepted all of my credits.", én is teljesen máshol kötöttem ki, mint ahogy terveztem. Az esztétika tanszék kegyesen elfogadta addig kuporgatott pontjaimat, és talán véletlenül (de mivel azok nincsenek) valószínűleg valami magasabb erő elrendelésére elindulhattam azon az úton, amin mindig is akartam. Akkor is, amikor erről nem tudtam.
Utolsó kommentek