Ritka régi dolgok egyike. hogy papírra tollal írok - nem vázlatot, napirendet, vagy bevásárlólistát, hanem egész szöveget, és igazából nem is hiányzik a backspace. Úgyhogy ez a mai bejegyzés félig hagyományos módon keletkezett, és a két kezemmel passzolom át a mindenható internetnek. Történt ugyanis az eset, hogy egy csúnza baleset folytán kikötöttem a kórházba, és hetek óta nyomom az ágyat (egyébként hihetetlen jól működő elvonókúra a nagyvilágtól és az internettől - ezúttal is elnézést a legutóbbi elmaradásért). A cuccaim szépen lassan, fokozatosan kerültek be az ágyam mellé, így két hét után végre megérkezett az mp3 lejátszóm, és visszatért a zene az életbe. A mostani egyzeném ezúttal a lejátszón lévő zenék közül kerül ki, amelyik most leginkább passzol a közérzetemhez. A nyertes nem más, mint Tor, az ő gyógyszerével a Drum Therapyval.
Természetesen a címhez hűen, erőteljes szerepet kapnak a beat-ek - hol feszült várakozással teli, hol szívdobbanós, hol pedig ébresztőóraszerű, a hangulatot azért még megspékeli távol-keleti szitárral, tablaval és énekhanggal: végeredményben mindenképp kiugraszt az ágyból. Gyerünk már, itt a világ, éljél már, mire vársz? jóéjszakát!
Utolsó kommentek