Kár, hogy kicsit bántják a hippiket ebben a számban, pedig amúgy tök jó lenne. Persze igaz, ami igaz, 1981-re (mikor ez a nóta megjelent) már valószínűleg nekem is elegem lett volna ebből a jelenségből. Sőt, valószínűleg akkorra már azokból is elegem lett volna, akiknek elege lett belőlük. Ez olyasféle, mint mikor valaki egy hosszas, igen modoros Facebook-posztban fejti ki, hogy mennyire zavarják azok, akik butaságokat posztolnak Facebookra, mondván, nem tudják rendesen használni az oldalt. És te tudod?, tenném fel a logikus kérdést, de mire begépelném, már rég hájdoltam az illetőt (mert ugye így kell használni az oldalt).
Mostanában lenyűgöznek a generációs szakadékok (biztos az öregedés miatt, hiszen most már mindkét irányban látom őket). Bő két hónapja tanulmányoztam ezt a cikket, illetve a hozzá tartozó videót, melyek után első felindulásomban teljesen jogosnak éreztem, hogy "tejóságosisten" meg facepalm meg ilyenek, hogy hát ezek a mai fiatalok, pedig csak 15 év van köztünk, és mégis, és hogy mi lesz így a világgal. Aztán azért aludtam rá egyet, s rájöttem, hogy egyrészt tök menőn mutatják a középső ujjukat (a mi időnkben, Kőbányán még nem tartottuk el a hüvelyket hozzá), másrészt pedig... mi rosszat tesznek ezek a gyerekek? Vagy másképp: nem pont ugyanezt tettem volna, ha nem csak egy Game Boyom meg kvarcjátékaim lettek volna otthon ennyi idősen, hanem számítógép, urambocsá' internet? Dehogyisnem.
Aztán láttam egy fórumon, hogy az én generációmba tartozók elismerően csettintettek s értettek egyet eme - gyalázatosan idegesítő hangon narrált - videó láttán, hogy "na, ez igen", mi tényleg mekkora hősök voltunk, bezzeg ezek a mai puhány gyerekek már nem betoncsúszdán sértik fel a kis seggüket. Lehet persze nosztalgiázni (jó és veszélyes dolog is az), de most tényleg menjek oda a múltkor emlegetett nagyapámhoz, hogy "papa, igaz, hogy te mínusz húszban is rövidnadrágban lőtted az ellenséget, és hetekig fakérget ebédeltél, na de nekem meg tele volt ám cukorral a Szobi szörpöm, és gyerekülést sem kaptam a Zsigulinkba - szóval azért én sem vagyok kispálya, mi"? Hagyjuk már. Nem lehet egymáshoz mérni ezeket a dolgokat - más világ volt, más világ is lesz, nehézségek mindig adódnak majd, ezeket mindig kontextusban kell vizsgálgatni; az öregedő emberek úgyis mindig hüledeznek majd az ezekamaifiatalok láttán, a fiatalok pedig mindig azt gondolják majd, hogy "övékavilág". Hogy klasszikust idézzek: na és?
Utolsó kommentek