Ez a bejegyzés akkor most mégsem arról fog szólni, amiről eredetileg akart volna, pedig már napok óta idült fülkukacizmusban szenvedek, amire az agyonhallgatás és posztírás például kiváló gyógyírt jelenthetett volna. Ráadásul számomra fontos vetülete is lett volna bájos animációs filmekről, transzneműségről, ruandai konfliktusokról, de az ÉLET ezúttal közbeszólt. Konkrétan köszönés nélkül az arcomba ült.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy utolért a "sorsom" vagy a mi frász (tényleg inkább az utóbbi), pedig aki ismer, az igaz megmondhatója, hogy ha valaki, akkor én címerállata lehetnék a nagybetűs realizmusnak és inkvizítora mindenféle spirituális okosságnak. Csakhogy időközben szaladgál a wi-fi jel, elkerekedik a szem, leesik az áll, "Szó bennszakad, hang fennakad,/Lehelet megszegik", én leesem az ágyról és még mindig nem bírom abbahagyni a röhögést, hogy ilyen nincs! Egészen pontosan: ILYEN pont baszki pont NINCS. !!! Illetve ez az: pont hogy van!
Próbáltam egy szolidabb fejsérüléssel lefuttatni a mentális keresőprogramomat, hogy mi az az elementáris erő, ami zenében ennyire meg tud rázni, de a rendszer még kicsit akadozik, fent említett okoknál fogva, úgyhogy azt találtam ki, nosztalgiázom egy kicsit, és ideteszem azt, amiről ez az egész szól (és ami korábban már henriket is megihlette), így több mint tíz év távlatából. A felnövésemről. Az akkori és mostani életemről.
Pont olyan érzés ez, mint az Amélie csodálatos életében, amikor a pasas rátalál a gyerekkori kincsesdobozára, kinyitja, és jól tarkón vágja a múltja. Rögtön másik oldaról a jelene is, csakhogy meglegyen a balansz, hogy ez akkor most tényleg ott van előtte, nem tűnt el, létezett, és meglepő módon, az a fiók, amibe anno elpakolta magában, pontosan ugyanolyan olajozottan működik most is, és neki ezzel kezdenie kell valamit. Ilyen lehet az, amikor amikor két szikla közé hidat húznak, mint amikor megstoppolsz egy zoknit, vagy amikor szörfözöl Tarifánál, ahol a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán összeölelkezik. Amikor azt hiszed, hogy 10 év után te már teljesen más ember lettél, kicserélődtél. Ó, igen, hiszed. És akkor jön ez az arcba ülés, és hirtelen meglesz a híd, meglesz a fonál, összemosódik a kétféle víz és hirtelen olyan kerek és kompakt leszel, mint egy tökélyre vitt, egzotikus gombóc.
Utolsó kommentek