Rajtam kívülálló okokból a napom jelentős részében olyan zenéket hallgatok, amiket önszántamból legalább közepesen messziről elkerülnék, de optimális esetben leginkább a létezésükről sem tudnék. És mikor végre önigazolhatnék, de minimum elméleteket gyárhatnék ezzel összefüggésben, érkezik a rendellenesség és gyorsan rámcáfol a megmagyarázhatatlan.
Annyi, megszeretem. Még csak fel sem tűnt, elszólt a fülem mellett, aztán mire észbekaptam, bekúszott a fejembe. És milyen jól tette. Szóval a rohadt életbe, itt van ni.
Utolsó kommentek