Északról hazatértemben is meg kell állapítanom, hogy tényleg valahol arrafelé van nekem a keresnivalóm. Őrizetlen ruhatárak (mert nem kell), függöny helyett ernyős lámpák az ablakokban (mert nem baj, ha benéznek, bár rajtam kívül amúgy sem néz senki be), bringák csak úgy letámasztva az utcán (ide inkább nem is teszek zárójelet). Meg ilyenek. De ez persze még semmi. Vannak finnek meg észtek (meg az ő nyelveik), lazac s szauna. És ott a mindenség, amit most még nem is láttam: hó, fjord, északi fény (szégyelljem magam, ha úgy halok meg, hogy egyszer sem tündöklik a szemem előtt). Úgyhogy jövőre majd így.
Most pedig itt lent Kanada. Merthogy egyszer oda is. Csak onnan nem találok majd haza. (mert minek)
Utolsó kommentek