Egyrészt "a jó habarcs friss állapotában lágy, könnyen bedolgozható, a keverővizet jól tartja, valamint kellő tapadó- és ragasztóképességgel rendelkezik. Megszilárdult állapotában pedig, a rendeltetésétől függően, kellően szilárd, rugalmas, időálló, valamint megfelel a jó lakóklíma követelményeinek. A habarcsmunka során nem csak a bedolgozáskor, hanem már az alkotóanyagok beszerzésekor és tárolásakor elkövethetünk olyan hibát, amely károsan befolyásolja a habarcs minőségét."
Másrészt "a habarcs a keverés után csak két óráig használható, ezért kis adagokat készítsen, nehogy a felesleg veszendőbe menjen. Két alapvető fajtája létezik - a szabványkeverék és az erős keverék".
Mindezeket szem előtt tartva láttam hozzá a feladathoz. Okoskodás helyett, (hogy most ez jó év volt-e, vagy sem; hogy minden menthetetlenül rosszabb lett, vagy épp már alig kell várnunk a Kánaánra, stb.) inkább egy habarcsot készítettem 2014 nekem emlékezetes, és itt a blogon még külön nem tárgyalt számaiból.
Nem tudom, hogy épp szabványos vagy erősebb keveréket sikerült összeállítani, de azért próbálkoztam mindenből ésszel adagolni: Adtam hozzá durvább (GOAT, Soft Walls, Stardeath and the White Dwarfs) meg finomabb (Avi Buffalo, The Soundcarriers) homokot, kristálytiszta vizet (Angel Olsen, Benjamin Clementine, Damon Albarn), oltott meszet (Kiasmos, Les Sins) meg jobb minőségű cementet (Hundred Waters, Real Estate, Alvvays) ami az egészet remélhetőleg jól összerántja.
Szóval ez lett a nagy malterozásból:
Ja és persze minden kedves olvasónknak kívánunk.
Utolsó kommentek