Csü!

Az első posztban illendő valamiféle ideológiai alapot gyártani egy blognak – de erre itt nincs szükség, mivel a képlet egyszerű: mint mindenkinek, nekünk is nagyon jó az ízlésünk. Főleg zenében. Ezért magától értetődik, hogy különféle nótákat mutogassunk nektek. Naponta egyet. Ha naponta többet posztolnánk, hamar kiderülne, hogy annyira mégse jó az ízlésünk. Így viszont talán ellavírozunk majd egy darabig.

Következzen is az első – nyilvánvalóan – jó zene, amit az egyik kedvenc együttesünk jegyez. Az irántuk érzett rajongásunk mértékét még az sem tudja befolyásolni, hogy nemrégiben világossá vált számunkra: kiadójukon keresztül kapcsolatban állnak a szcientológiával. Csalódtunk bennük, de annyira azért nem, hogy ne akarjunk a májusban esedékes bécsi koncertjükön részt venni. Örülünk, mert ritkán járnak erre, lévén egy Washingtonban alakult amerikai bandáról van szó. Ők a Dead Meadow, egy amolyan neo-pszichedelikus csapat. Hangzásuk sokat merít a 60-as, 70-es évek hippi korszakának hangulatából, és kedvenc íróik Tolkien és Lovecraft sűrű, sötét, tündékkel és entekkel teli erdeinek fantáziavilágából.

Ha a bevezetőből esetleg úgy tűnt volna, hogy egy nosztalgia zenekarról van szó, előre szólunk: ez nem így van.

A srácok meglehetősen egyedi módon keresztezik a fent említett korszak stíluselemeit saját, néhol stonerbe hajló, erősen kísérletező rock-soundjukkal. A szokatlan torzítások, effektusok, a közép-nehéz hangzás és a háttérben halkan megbúvó vokál elsőre szokatlan lehet a popzenén nevelkedett fülnek, de ez kit érdekel? Attól még lehet Dead Meadowt hallgatni. Rossz zenéjük valószínűleg amúgy sincs.

A Sleepy Silver Door eredetije a zenekar 2000-ben megjelent debütáló albumáról származik, de ebben a formában az öt évvel későbbi, sorban a negyedik, Feathers című lemezre került fel, mégpedig bónusz számként.

Az erőtlenül, monoton hömpölyögve induló zene egészen ügyesen tereli el a figyelmet saját magáról, hogy aztán lassan építkezve teljesen önmagára hangolja agyunkat, és hogy a 13 percnyi előkészítés után kiteljesedjen és megmutassa, hogy az ami elsőre erőtlennek tűnik, lehet hogy valójában erőteljes, és dinamikus.

Jó lesz. Érdemes rászánni az időt, és nem kapkodva, munkában végighallgatni. Beletekerni természetesen nem ér.