minden napra egy zene

Ernyedt kiábrándultságtól csöpögő, a foghíjas macskakövön magányosan botorkáló részegség eszményi partnere (lehet) az (ilyenkor különösen) eltökélt öntudatra ébresztő francia Dernière Volonté, vagyis Geoffroy D. egyszemélyes projektje (khm, Pierre Pi.…

Tragikus sorsú zenész(ek) szinte(/i) aláfestőzenéje egy nyolcvanas évekbeli francia rajzfilmsorozathoz, puha dallamokkal és éles meglátásokkal, (most) Nine Inch Nailsszel turnézva.

Te nem tudsz semmit, pedig azt gondolod. Ő csak csinálja, talán azt hiszi, de nem ismeri ezt. Én úgy csinálok, mintha nem tudnám, pedig azt hittem. Te meg, nem te és nem is ő, fogalmad sincs. Vagy nem. De. De talán ..."ő tudja, hogy mi tudjuk, hogy ő tudja..."

A hideg futkorászik a hátamon mindentől, amivel kapcsolatban bármilyen formában is használni lehet a formailag és tartalmilag is irritáló „művészmetál” kifejezést. Őszintén sajnálom és majd egyszer mélyen meg is bánom; de amíg beérik a kukorica a térdeim alá, gyorsan…

Ébredés utánra de legalább mindigre; két konzerv macskakaja közt Henry Rollins ilyen nagyon divatos zenét csinált. Póló megvan?

Na, hát az van, hogy a Voivod a világ egyik legjobb zenekara.  ma i s . fix!

Bénázhatok itt össze-vissza, hogy valami furmányos módszerrel és cirádás szóhasználattal megfogalmazzam, mennyire tökéletes ez a szám, illetve zenekar; de megkímélnék mindenkit, egyrészt mert csak, másrészt mert tök felesleges. A Mark Burgess vezérelte angol posztpunk…

Pályafutásuk utóbbi évekbeli langymeleg állóvizében való süllyedésük mélységeit és mértékét inkább nem taglalva érjen fülig a szánk, éljen, már Pixies is van a blogon. Hurrá! Aztán meg konyulhat az a vigyor egy kicsit, amiért az alapító-basszer Kim Deal kiszállt,…

A hétvégi hiánypótlást egy a méretesre hízott Robert Smith által előadott, újévi jókívánságként általam leggyakrabban használt, egyébként „Menj a francba!”-ként is tökéletesen funkcionáló, már-már hihetően vidám The Cure számmal kezdjük. A mélyen lesújtó hír…

Ha lenne rangadója a méltatlanul mellőzött, illetve az érthetetlenül elfeledett zenekaroknak, a Wipers biztosan a dobogón állna. Más kérdés, hogy ez mennyire (volt) az emberiség és mennyire a zenekar agya-, szíve-, és lelkeként nyughatatlanul működő Greg Sage hibája. Határozott…