minden napra egy zene

Amikor Dan Snaith éppen nem a matematikával foglalkozik és nem Caribou-ként járja a világot, miután megírta a tavalyi év egyik legnépszerűbb albumát, akkor összeáll Four Tet-tel, hogy 2011 első felének egyik legizgalmasabb ep-jét dobják piacra. Sajnos a közösködés csak annyit…

Gyakran rossz nézni hogyan kerülik el aktuális kedvenceink turnéi a magyar föld határait, de most természetesen épp örülünk, mert a tavaly berobbant Darkstar is megmutatja csütörtök este a Dunán, hogy lehet még újat és érdekeset mutatni 2010 után is. Bár a dubstep nagyhatalom…

Nick Hornby nem ír úgy, hogy a végeredmény átlépjen zenei műfajba, ahogy teszi azt mondjuk Jack Kerouac, de még csak nem is kísérik a sorait olyan dallamok, melyeket például Alessandro Baricco kelt életre. Ennek ellenére ha össze kell kötni az irodalmat és a zenét, tizedszerre is…

A tévénézés jó ideje rajta van már a legnagyobb időpocsékolások listámon, ugyanakkor néha még az időpocsékolásból is jó dolgok születhetnek. Most legalábbis így történt, amikor a mezzo tv-n ráakadtam erre a koncertfelvételre a napokban. Persze lehetne azzal jönni, hogy úgy…

Bár a mai poszt megírásához a csütörtöki Sven Väth hozta meg a kedvem, az érintett témával már foglalkozott D-Moll Hill kolléga is régebben, melyre érdemes egy pillantást vetni azoknak, akik akkor nem tették meg, illetve nem élték meg azt, ami a technóval történt a 2000-es…

Már megint nem esik, látszólag jön az igazi tavasz, nekem pedig semmi gondom, szóval a melankólia, sötétség vagy agymenés helyett ma a lazaságra és jó kedvre koncentrálunk. Ehhez pedig tökéletes társ Kormac. Szokás szerint dobosból lett dj, aki még zenéket is elkezdett írni.…

A mai igen fontos nap. Nekem, legalábbis. Másnak is, de őt meg nem ismeritek. Valószínűleg sokaknak fontos még, talán nektek is, de erről még én nem tudok. A miért már nem olyan fontos, legalábbis nektek, de ennek fényében ez át is ugorható. Ugyanakkor ezt kihagyva nem marad sok…

Van néhány előadó és mű, melyeket a blog indulása óta szinte hétről-hétre szeretnék megosztani. Csak aztán mindig eszembe jut valami, épp más passzol a hangulatomhoz, vagy csak nincs erőm/időm tisztességesen írni erről a pár fontos darabról. Így megpróbálom a közeljövőben…

Roppant aktuális volna nőnap alkalmából ideszúrni egy klasszikus bugyicsúsztató soul zenét valamelyik afroamerikai nőcsábásztól, de mégiscsak túl könnyű. Ezért jöjjön egy feldolgozása az egyik bugyicsúsztató klasszikusnak, méghozzá a legnagyobb szoknyavadásztól, Marvin…

Akinek még nem esett le, azzal ezúton közlöm: vége a télnek! Félig-meddig, legalábbis. Mert ez ugye roppant jó hír, mivel idén sem sikerült igazán megkedvelnem a telet - még ha voltak is gyenge pillanataim. De lehet örömködni egyéb okokból kifolyólag is, és még csak messze sem…