minden napra egy zene

Rafaël Rozendaal minimál webművész, webminimál művész illetve műminimál webvész és Luuk Bouwman zenész közös projektje a mai zene - olyasvalami, amiről nem lehet eldönteni, hogy vajh' maximálisan minimális, vagy inkább minimálisan maximális.

év végi sáskajárás! bandcamp

 Rántott ponty, rokonlátogatás, cafatokra tépődő csomagolópapír, anyuidegbeteg, mennybőlazangyal, mármegintzokni, apurészeg, ajándéklónak, kisültemár. Ma erősen megidézzük ezt a hangulatot, hiszen úgy illik. Asszem. 

Vannak olyan zenekarok amikhez fel kell nőni. Vagy inkább bele kell nőni, mint egy idősebb testvér által levetett, vagy csak szimplán még túl nagy göncbe. Áhítozunk rá, hogy de jó is lesz, amikor megkaparinthatjuk, és felvehetjük, de közben félünk is, nehogy elhasználódjon, vagy…

Viszonylag kevés magyar zenekarral ápolok bármilyen szempontból is jó viszonyt, de amelyikkel. A hétvégén kapásból kettővel, legalább. Felteszem, nem az adventi naptár nyitogatása mellé hallgat az ember egyzenét, de ha mégis, akkor most még kevésbé. A Nadir valóban nem…

Elegáns könnyedség, pehelysúlyú dögösség angolszász módra, duóba gyúrva. Sőt víztükrön rokizás, vagy Temzén tangózás, Szajnán mambázás, Dunán szambázás, Volgán rumbázás...de inkább nem ragadtatom el magam/szaporítom szavam mert sem a folyóknak, sem pedig…

A barlangjukból szüntelen bódulatban, párhuzamos univerzumokat pásztázó franciák folyó hó 5-én megjelent sorlemezét, a 'Spiritus Mundi'-t megelőző 'Third' korong utolsókat rúgó lelkifröccse oszcillál ma idebent. (nyálkahártyán át) egyenesen a véráramba! (fotó:…

Marcos Ortega, alias Lorn nindzsáéknál megjelent második korongjáról, egy legalább annyira sötét tónusú, mint Jon Nödtveidt lelke lehetett éltében, és elég durván belassult tempójú szörnyszülötte szóljon idelent. ma. (amikor) halálfejes lepke repked a faggyúszagban,…

Délnyugat Londonban is dívik a pszichedélia. Meg a cipőkre szegezett tekintetek is természetesen. ...és, hogy szomorúbb formát ne is öltsön a mai poszt, nem is írnék semmi többet már... bc pf 

Brassai-nak (azon az utolsó i-n két pont is van ugye) van egy remek fotósorozata az éjszakai Párizsról (Paris de nuit). Ez az az oldala ennek a városnak, amit a rózsaszín eiffel-tornyoktól hemzsegő, macarontól ragacsos, és a fékezhetetlen tömegtől néha pattanásig feszült nappalok…