minden napra egy zene

Napok óta gyakorlom az "oh lord", és a "uh baby" kifejezések helyes és hiteles előadásmódját. Nem, nem lettem gospel kórustag, csak egyszerűen rajt' ragadtam néhány, a Daptone Records kötelékébe tartozó, mostani soul-funk előadó lemezén. Van közöttük egy kiemelkedő kedvenc,…

Miért vagy olyan szomorú?  Nem? De. Ha mi nem is így, de azért elég érzékletes. Egyébként, éreztetek már színeket? És mást?

Az ünnepekre való tekintettel a teljes album.

Vannak olyan zenekarok amikhez fel kell nőni. Vagy inkább bele kell nőni, mint egy idősebb testvér által levetett, vagy csak szimplán még túl nagy göncbe. Áhítozunk rá, hogy de jó is lesz, amikor megkaparinthatjuk, és felvehetjük, de közben félünk is, nehogy elhasználódjon, vagy…

    Te nyertél?, kérdezte meglepetten a Mikulás, miközben a tapsviharban átadta nekem az aranyérmet. Hát én, mondtam neki szerényen, szemlesütve, mert mégsem akartam megsérteni az öreg Joulupukki tahitótfalubéli haverját egy hozzátoldott bazmeggel (mondjuk alighanem akkoriban…

Igazából kb. soha nem fordult velem elő, hogy ne tudtam volna időben egy koncertről, ami érdekelt volna. Szóval, elég nagy szívás, amikor munka közben, úgy nagyjából 5 órányira a vég előtt és kb. 1 órányira a koncert kezdésétől értesülök egy magazinból, hogy heló, ma…

Vicces, hogy éppen a los angelesi, Brainfeeder - közeli Shlohmo remixének nyomán ismertem meg a dán csapatot. Ez a kapcsolat tartósnak bizonyult és mostanra odáig eszkalálódott, hogy vasárnap megyek is a hajóra és meghallgatom mit tudnak élőben. Ott megtaláltok!

Tompa ingerültség, csendes nyugtalanság? A vasárnap ekvivalens a lüktető fejfájással? Kínoz a múlt (hét) nyomasztó terhe, az új (hét) lehangoló gondolata? Nincs baj, van hozzá zene!  Azon túl, hogy őrült(ek/) zsenik, kényelmesen közönyössé csiklandozzák az idegeket…

Nagyképűség lenne azt hinni, hogy okosabbak vagy erősebbek vagyunk legközelebbi rokonaiknál. De azt is dőreség lenne kijelenteni, hogy a csimpánzok nálunk kevésbé szeretik a mókát. Épp mi ne értenénk őket? Magam sem tudnék sokkal jobb elfoglaltságot mondani a napszemüvegben…

És akkor itt a második kör The akármi-s, ezúttal 1965-ből. Gombahajú egyslágereseink teli fogsoros vigyorral röhögik arcon az életet, okulni és riszálni egyaránt érdemes. Oktatófilm hozzá, alább. Őrület! Hát még ez! (Ja és amúgy Debbie Harry is, igen.)