minden napra egy zene

Amikor ezt a zenét hallgatom, mindig úgy képzelem el, mintha valami annak idején történt házibuliban lennék, és mindenféle bohókás mozdulatot lejtve táncolnék sokadmagammal. (S hát akkor már az évtizedekre, éppen divatos zenei meg egyéb irányzatokra, generációs hézagokra meg…

Három éve alapítottuk a blogot, és hát izé, elég jó érzés, hogy még mindig létezünk, ti pedig egyre többen olvastok minket.  Amikor elkezdtük, őszintén szólva nem gondoltuk, hogy bárkit is érdekel, miket szoktunk hallgatni, aztán kiderült, hogy bárkit érdekel. Most már…

Úgy fest, hogy nagyjából ezek a dolgok keverednek az alábbi muzsikában: pszichedélia, lo-fi, shoegaze, melankólia, Manchester (például a Joy Division és hasonszőrű társaik, követőik), meg ki tudja, mi, így hát jó eséllyel nem fogja szeretni, akit mindezek elriasztanak. Akit…

Ma a Sapphire Records jóvoltából megérkezett a Baby Woodrose lemezem, dobom is fel. Oda is, ide is. Az Argyreia nervosa (Hawaiian baby woodrose) után elkeresztelt társulat ugyanúgy bódít mint a törperózsa magvak. És nem,nem Ron Jeremy a fickó, hanem sokkal inkább Uffe Lorenzen…

Az utóbbi idők (de mindenesetre a tavalyi év) egyik legjobb dokumentumfilmje volt a Sixto Rodriguez-ről szóló  Searching for Sugar Man. Hatalmas sztori. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján úgy tűnt, hogy Rodriguez is csupán csak egy arc a sok elbukott wannabe popsztár közül,…

Két jó hírt is olvastam a minap muzikális téren, mégpedig, hogy kedvenc bandáim egyike s másika is új albummal jelentkezik hamarost. Viszonylag kevés olyan együttes van, amelynek gyakorlatilag minden munkája tetszett, tetszik, s mivel ezen formációk éppen ilyenek, így végtére is…

Volt, hogy a társadalmi elvárásoknak ellenfeszítve a táncparkett közepén azon morfondíroztam, majd a lányok kérnek fel táncolni, mert úgyis olyan szép vagyok. Az írással is ugyanez a helyzet, majd csak észreveszi valaki milyen jók a szövegeim, én nem reklámozom magam. Egyik és…

Arról énekelnek ezek a kaliforniai fiúk, hogy néha akaratukon kívül is megkergeti őket néhány kósza, buzulni buzdító gondolat. Hát, megesik az ilyesmi, valószínűleg még azokkal a látens-homo, de homofóbnak álcázott fickókkal is, akik például automatikusan buzinak haluzták…

Wooden Shjips nem először van a blogon, de mivel újabb becsléseim szerint ezekben a percekben ér véget minden, és esik szét a világ (azt hiszem, ez a megfelelő szakkifejezés az ilyen eseményekre), ezért minden bizonnyal utoljára. Bocs, ha mégsem.

Újévbúcsúztató 4. rész (klikk az eddigi részekért: első, második, harmadik) A remény persze még nem maga a szerencsés végkifejlet, amit magyarul happy endnek szokás hívni, de arra tökéletes volt ebben a percben, hogy a lányok lelkébe költöző súlyos, síri sötétséget…