Két jó hírt is olvastam a minap muzikális téren, mégpedig, hogy kedvenc bandáim egyike s másika is új albummal jelentkezik hamarost. Viszonylag kevés olyan együttes van, amelynek gyakorlatilag minden munkája tetszett, tetszik, s mivel ezen formációk éppen ilyenek, így végtére is érthető az örömöm, nem igaz? Meg is hallgattam azon melegében a két kedvcsináló nótát. Hogy a rébuszokban beszélés leghalványabb gyanúja se vetüljön rám, elárulom, hogy a Black Angels és a Dead Meadow a két illetékes csapat. Milyen szép összefüggés: a Black Angels új albumának címe az lesz, hogy Indigo Meadow.
Ezen a bemutatkozó számmal nincs is semmi baj, csak... nem jó. És hát bízom benne, hogy nem ilyen irányba mozdul el a banda, mert ha igen, akkor nem leszek boldog. Persze slágernek megfelelő lesz ez is, lehet dúdolni, meg ugrálni rá lányokkal, illetve nyilván lehet beszélni zenei evolúcióról, mert örömteli, ha tart valamerre az együttes hangzásvilága, úgyhogy odaadó rajongóhoz híven szépen majd kivárom, milyen lesz a teljes lemez, mielőtt véleményt alkotok, DE... ez a zene most sajnos nekem nem ér meg egy posztot blogoldánkon. Coelho vagy más idézetgyárosok valószínűleg azt mondanák erre: az ember arra haragszik, akit szeret. Mivel az ember ebben az esetben, azt hiszem, én vagyok, így most én kissé neheztelek a Black Angelsre. Például Ákosra nem tudnék haragudni soha, hiszen nem szokott érdekelni, mit csinál.
A Dead Meadow kapcsán hűséges, ortodox olvasóink bizonyára tudják, hogy az egyzene is egy róluk szóló írással indult, majd ezen kívül még háromszor áradoztunk különféle formában erről az itthon oly kevéssé ismert csapatról, szóval némelyikőnk (de legalábbis kettőnk) elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen tény.
Csodát már ezektől a fiúktól sem vártam, már annak is örülök, hogy még mindig aktívak, és kis szerencsével tán kontinensünkre is eljutnak majd megint. Ez a muzsika azonban teljesen rendben van, megjelennek benne a jellegzetes dedmedós elemek, és mivel már többször meghallgattam, ki merem jelenteni, hogy tetszik, és éppen ezért most fokozott kíváncsisággal tekintek az új lemez irányába, mert hát ugye hátha... Zenei fejlődés ide vagy oda, mindig örülök, ha nem tinilányok jelentik valakinek a(z új) célközönségét, elvégre már nekem sem ők jelentik.
Utolsó kommentek