Szerda kora délután éppen 168 (illetve tulajdonképpen már csak 166) órám volt hátra a következő úszásig. Hetente egyszer mentünk ugyanis. Én meg annyira utáltam, hogy számoltam vissza az órákat. Minél több volt, annál boldogabb voltam. Csak valahogy mindig egyre kevesebb…
Utolsó kommentek