Az eredendő bűnök és a megbocsátás diadalának aszkéta stratégája, a komplikált szubjektivitás és a puritán objektivitás harmóniájának minimalista mágusa 1935. szeptember 11-én, az észtországi Paideben látta meg a napvilágot. Korábbi darabjait merőben más struktúrák, technikák alkalmazása jellemzi, azonban 1971-gyel kezdődően "sarokba vágva" az atonális hangzásvilágot, a harmóniára, illetve hármashangzatokra kezdte műveit formálni.
Erről maga Pärt eképpen nyilatkozik:
„Felfedeztem, hogy elég, ha csupán egyetlen hangot szólaltatnak meg gyönyörűen. Ez az egyetlen hang, vagy egy csendes ütés, vagy egy pillanatnyi csend megvigasztal. Nagyon kevés elemmel dolgozom: egy hanggal, két hanggal… Egyszerű anyagokból építkezem – egy hármashangzattal, egy bizonyos tonalitásban. A hármashangzat három hangja harangokhoz hasonlít, ezért hívom [ezt a kompozíciós eljárást] tintinnabulinak (harangocskáknak)".
Most vonós- kamarazenekarra komponált darabjai közül következzék egy, az 1977-es eszendőben életre keltett - a híres angol zeneszerző, karmester, zongorista géniusz emlékének szentelt - Cantus In Memoriam Benjamin Britten című remekműve.
Aszkétizmus. Lélekzuhanás. Fajsúlyos csendek.
Kellemes emelkedett pillanatokat kívánok!
Utolsó kommentek