mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

The White Stripes - Little Bird

2010.03.25. 09:00 - D-moll Hill



Vajon tud-e dobolni Meg White vagy kizárólag Jacknek köszönheti a színpadon rávetülő - többnyire vörös - fényt? Ha az ember a The White Stripes után kutat a világhálón hamar feltűnhet, hogy ez a velük kapcsolatos legnépszerűbb flame téma. Nos, őszintén megvallva én egyrészt kevés vagyok ahhoz, hogy ezt eldöntsem, másrészt meg ki a f*szt érdekel? Ha tud, nagyon jól csinálja, ha pedig nem tud, remélem soha nem is akar megtanulni. Imádnivalóan tökéletlen ritmusai csak fokozzák férje amúgy is erőteljes fazonnal rendelkező oldschool, vintage hangzású gitár játékát és ének soundját.
Lehet vitatkozni arról, hogy kinek mi a legfontosabb egy zenekarban, de azt hiszem, abban kiegyezhetünk, hogy ha egy bandának fazonja és egyénisége van, akkor olyan nagy baj már nem lehet azzal, amit csinálnak. A The White Stripes egyénisége pedig tagadhatatlan, és ezt Jack egyértelmű virtuozitása mellett a Meg által hozzáadott íznek is köszönheti. Annyira blues, annyira rock'n'roll, annyira dögös és szenvedélyes, amit csinálnak, hogy nem is tudom elképzelni hogy van ember, akiben nem üvölt fel tőlük az oroszlán.
Nem bonyolítják túl. Néha ugyan feltűnik egy zongora vagy szájharmonika, de a zenéjük alapvetően a végletekig leegyszerűsített dobról, az egy darab villanygitárról és az énekről szól. Ennek ellenére sokszor mégis úgy tűnik, mintha egy komplett zenekart hallanánk. Öröm őket nézni és hallgatni egyaránt, és mivel élőben még szexibbek, ezért az alábbi audio mellé, ide kattintva egy színpadi performanszt is megtekinthettek.

 Váljék egészségetekre. 

Címkék: indie rock blues rocknroll the white stripes little bird






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr671862033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása