A gitárok és a színpad tönkretételéről Jimi Hendrix és Kurt Cobain emlékezetes produkciói mellett bizonyára sokaknak a mod korszak elsőszámú zenekara, a The Who nevű brit hard-rock banda ugrik be először. Méghozzá teljes joggal, hiszen bár valószínűleg amúgy sem állt messze tőlük ez a viselkedésmód, a szóbeszéd úgy tartja, egy szerencsétlen, az alacsony belmagasságnak köszönhető véletlent követően, menedzsereik javaslatára tudatosan rájátszva viselkedtek így, és építették fel ezt az imázst, ami nagyszerű zenéik mellett valószínűleg szintén jócskán hozzájárult ahhoz, hogy a közönség kedvencei lettek.
Egyik korai TV fellépésük alkalmával a dobokért felelős Keith Moon egy jó adag puskaport is felrobbantott a produkció végi törés-zúzás közben, minek következtében a pletykák szerint, az egybként a zenekar motorjaként számon tartott gitáros, dalszerző és szövegíróként is működő Pete Townshead hallásának egy részét elvesztette.
Az 1969-es egy emlékezetes év lehet a banda számára, hiszen a woodstocki fellépésük mellett a zenetörténet első rock operájaként jegyzett Tommy munkálatait is ekkor fejezték be. Az első nóta, mellyel ezután stúdióba vonultak, a most következő The Seeker volt. Érdekes módon, míg az európai közönség nagy kedvence lett, addig Amerikában alig játszották. Ha találkoznék Pete Townshenddel, biztos csúnyán összevitatkoznánk, hiszen elmondása szerint az összes közül ezt a szerzeményét szereti legkevésbé, nekem viszont az egyik kedvencem. Megkérdeztem Bobby Dylant, a The Beatles-t, és Timothy Leary-t is, és mind nekem adtak igazat... A play gomb megnyomása után eldönthetitek, hogy ti kinek a pártját fognátok. Remélem, az enyémet :)