Tengereczki lehajtott fejjel kóborolt elméje beszűkült utcácskáiban (elképzelhetjük labirintusnak is, de semmiképpen ne sugárutak hálózatának, vagy valami hatalmas kiterjedésű átlátható térnek), feltéve magában a - sokszor feltett, ám megnyugtató módon még meg nem válaszolt, legalábbis véglegesen soha  le nem zárt - kérdést: vajon miért? Tengereczki végtelen (amolyan elfolyós, de azért nem csöpögős) szomorúságát az okozta, hogy előre tudta, ma sem fejti meg a talányt. Az élet értelméről való töprengés, (nevezzük nevén, bár ezzel lehet, hogy csak ártunk, semmint használunk az ügynek) ugyanis értelmetlen. Kivéve persze akkor, ha valaki éppen megtalálja a választ, amit nem zárhatunk ki, de azért hatalmas reményeket se fűzzünk hozzá, mert még pórul járunk. Szóval elmélkedése közben Tengereczki egyszer csak ukkmukkfukk hirtelen, úgy minden előzmény nélkül, mondhatni belebotolva (bár ez utóbbi hasonlat picit sántít) feltalálta a szénsavas tejet, amin teljesen meglepődött (érthető módon)...

Can-ről bővebben, mégbővebben.