Svéd elektronika. Erről a jelzőpárról nyilván mindenkinek a The Knife ugrik be. Vagy esetleg a jj. A Little Dragon a két említett együttes közé helyezhető, nem annyira pop, mint az utóbbi, de nem is merészkedik olyan kompromisszumoktól mentes területre, ahova olykor a Dreijer testvérek eljutnak. Ha a zenekar neve nem is ismerős, az énekhang biztosan az lesz. A hang tulajdonosa, Yukimi Nagano itt például épp a pop-atyaúristen Damon Albarnnal áll egy színpadon, méghozzá a legpatinásabb zenei fesztiválon, főműsoridőben. Igen, ő (is) énekelt az utolsó Gorillaz lemezen.
Miközben ezeket a sorokat írom, javában zajlik a legnagyobb filmes hacacáré. Kevés esély van rá, hogy a The Kids Are All Right valamelyik szobrot ma este hazaviszi, és ez így is van rendjén. A leszbikus szülőket, kamasz kölyköket, menő spermadonort is felvonultató film, mintha a Little Miss Sunshine babérjaira tört volna, de ebben a harcban könnyen bukott el. Persze egy esélyt megérdemel, már csak azért is, mert a soundtrack felvonultatja napjaink több indie üdvöskéjét (Vampire Weekend, Tame Impala, CSS), de előbukkannak persze klasszikusok is (David Bowie, Joni Mitchell). Az igazi kincs számomra azonban a Little Dragon felbukkanása volt, hiszen valljuk be, egy filmben nem felismerni, hanem felfedezni szeretünk dalokat.
A Little Dragon idén készül kiadni harmadik lemezét, a Gorillaz népszerűségének köszönhetően, talán minden eddiginél nagyobb figyelemtől övezve. Érdemes lesz rájuk odafigyelni.
Ja és remélem mialatt megírtam ezt, Christian Bale már a köszönőbeszédet mondja!
Utolsó kommentek