Van néhány előadó és mű, melyeket a blog indulása óta szinte hétről-hétre szeretnék megosztani. Csak aztán mindig eszembe jut valami, épp más passzol a hangulatomhoz, vagy csak nincs erőm/időm tisztességesen írni erről a pár fontos darabról. Így megpróbálom a közeljövőben ezeket mielőbb letudni, hogy aztán majd eszembe jusson néhány újabb olyan szám, melyeket egy újabb évig hétről-hétre halaszthatok.
Kezdem is a sort az angol mágussal, Kieran Hebdennel, mivel az elmúlt év legnagyobb alakja zeneileg ő volt számomra. Nem mintha nem mutatott volna már korábban elég bizonyítékot arra, hogy nem akárkivel van dolga az embernek (fél tucat szerzői album, két mixlemez - dj kicks és late night tales -, négy közös album azzal a legendával, akit Steve Reid-nek hívtak, és aki Miles Davis-től kezdve James Brown-on keresztül Sun Ra-ig dobolt számtalan másik legendának), de tavaly úgy láttam végre meg is kapta azt a figyelmet, ami már régóta kijárt neki. Tőlem legalábbis mindenképpen.
A legnagyobb probléma csak annyi, hogy kiválasztani egyetlen munkát abból, amit az elmúlt időszakban csinált, nem egyszerű. There Is Love In You című legújabb nagylemezét egy éve próbálom annyit hallgatni, hogy legalább egy kis időre nyugodtan félretegyem, de sikertelenül. A 2009-ben Burial társaságában készített Moth órákig nem került ki a lejátszóból, ha egyszer elindult. Az ismét elővett Born Ruffians remix (Apparat Dj Kicks-e jóvoltából), az egyik The xx sláger újraértelmezése, s végül a győztes darab mind-mind olyan pont volt, ahol azt éreztem, ezt nem lehet felülmúlni, és lásd ezt a bekezdést: lehetett.
Kieran Hebden olyan könnyedén játszik a hangulatunkkal, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne ennyi érzelmet csempészni a zenébe. Mindegy, hogy kemény hip-hop, futurisztikus jazz, downtempo, kísérleti elektronika vagy house, az eredmény mindig csupa varázslat lesz, amely előtt még a stílust nem kedvelők is gyakran fejet hajtanak.
Egyrészt óránkénti zene mellett igyekeztem szűkszavú lenni, de lehetetlen pár sorban letudni egy olyan zenészt, akitől tulajdonképpen többet kapok egy ideje, mint a legtöbb havertól (és a faszi még csak nem is tud róla!), másrészt a következő évben jó lenne inkább olyan zenéket választanom, amik mellett el tudok menni ennyi áradozás nélkül, de nagyon nehéz. Komolyan.