minden napra egy zene

Ha már a múlt héten végre előkerült legnagyobb örömömre az a Madd, akire egyáltalán nem is számítottam az egyzenén, folytassuk a sort és ne maradjon ki a zeneileg hozzá talán legközelebb álló kollégája, Matt-U sem.
Az előbbihez hasonlóan a drum and bass megjelenéseivel alapozta meg a (szcénán belüli) hírnevét, majd terjedt ki hasonlóan a hírnév még szélesebb körben, mikor belekezdett a dubstep írásába. Szintén egyre több és egyre komolyabb mixben és válogatáson kerül a neve a tracklistákba, csak Madd-del ellentétben rá a pörgősebb, mondhatni keményebb vonal jellemző, még Surgeon asztalára is gyakran kerül fel.
Dj-ként is kiemelkedő tulajdonsága, hogy mesteri precizitással választja ki azokat a darabokat, melyek még nem estek át a stílus rosszabbik túloldalára (tehát a mélységre érzékeny hallgatók is élvezik), ugyanakkor bárkit képes megpörgetni, aki kicsit is vevő a basszus-orientált zenékre (és feltétlenül meg kell említenem, hogy a mai napig egy néhány évvel ezelőtti, ha jól emlékszem a legelső dubstep-es fellépését tartom a legjobb szettnek, amit e műfaj keretein belül buliban hallottam). Az alábbi alkotás abszolút a kedvencem, már-már a dubstep és a techno határvonalán darabol, azt hiszem akár méltó folytatása is a jó rég megkezdett és elfeledett "miért jó a dubstep"-szerű sorozatkezdeményezésemnek is.