mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Skalpel - Scuplture

2012.04.21. 09:00 - juanitalenteja



A bajuszos férfi nem vetett keresztet, csak bosszúsan elmosolyodott: 
a harangzúgásról váratlanul a Susztov konyak címkéje 
jutott eszébe, amin a „Trade mark” felirat díszelgett, a két szó 
között pedig egy harang. Mikor iszol – márpedig ő szeretett 
inni –, a fejedben megkondul, zúgni kezd a harang, és úgy zeng, 
hogy még másnap is hallod.

Hát akkor zúgjanak azok a harangok.

– Ez mi volt? 
– Nem tudom. 
Felragyogott a szeme: 
– Amikor nem tudod, hogy mit játszol, az a dzsessz.

Na és milyen a lengyel jazz? Ha tudni akarjuk ne menjünk messzire, csak mondjuk Varsóba, ott vár minket két srác, Marcin Cichy és Igor Pudlo, akiknek az elmúlt pár évben nem volt jobb dolguk, minthogy előszedjék a 60-as, 70-es évek elfeledett lengyel jazzlemezeit, lefújják róluk a port, megrágcsálták egy kicsit a szélüket, és egy szál cigarettára gyújtva felsprékeljék őket. És ha ez már eddig megvan, akkor csak fel kéne venni, és szétküldeni pár kiadónak, hátha valakinek megtetszik. Remegő térdekkel várni a választ, ami egy nap megjön - nem várt módon a Ninja Tune-tól. Hogy véletlenül elég nindzsásan hangzanak, úgyhogy jöhetnek. A srácok persze majd kiugranak a bőrükből, hiszen tudják, hogyha Lengyelországban adták volna ki őket, a kutyát se érdekelnék, hiszen a lengyel underground élet szereplőit egy kezükön meg tudnák számolni - a BBC-nek legalábbis ezt mesélték később egy interjúban. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez persze így nem igaz, sőt, ha utánaolvasgatunk kiderül, hogy igenis elismertek a lengyel zenei életben, 2005-ben például elnyerték a neves Paszporty Polityki díjat, amit a lengyel Polityka újság minden évben kioszt az arra legméltóbbaknak. És nem csak Lengyelország, hanem gyakorlatilag az egész világ felfigyelt rájuk, például azért is, mert 2000-ben Dj Vadimmal turnéztak, és csináltak együtt egy Solid Steel rádió show-t is. Aztán kiadtak két lemezt, a Skalpel-t 2004-ben, a Konfusion-t pedig 2005-ben, ezek mellett pedig lelkesen mixelgettek is. És hogy ne bélyegezzük meg őket a fentebb hallott Scupture babzsákfotelbesüppedős nyugalmáért, el kell árulnom, hogy a táncosabb lábúaknak is tartogatnak valamit. 

 

az idézetek az alábbi könyvekből vannak:

1. Sigitas Parulskis: Mormogó fal

2. Alessandro Baricco: Novecento

Címkék: lengyel nu jazz 2000es évek skalpel szláv panteon






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr124463891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása