Ő itt egy férfi Szentpétervárról. Nem, nem gyilkolni jött, nem tervez merényletet senki ellen. Georgy Kotunov, azaz Long Arm zenét hoz nekünk, kinyújtja hosszú karját, rajta fürge kung-fu ujjaival, és varázsol:
(egyébként valami szakértő mondja már meg nekem, hogy ez a videó fel van gyorsítva, vagy netalán tán a mi Georgynk szedett be valami gyorsítót? Vagy alapból ilyen a mozgáskultúrája? Mindenesetre gyanús...)
Long Arm kiskorában teljesen biztos volt benne, hogy ha nagy lesz, orvos lesz. Végzettsége szerint egyébként kémiatanár. Gyerekkorát bakelitek gyűjtögetésével töltötte, aztán ahogy idősebb lett felfedezte a Ninja Tune-t és Bonobo lett a példaképe.
Long Arm első albuma, a The Branches szerintem úgy, ahogy van tökéletes. Körülbelül egy éve fedeztem fel, és nem tudom, hogy a léleksimogató hárfák, a visszhangszerű énekek, a háttérben tekergőző fuvola vagy zongora miatt, de beleszerettem, májusi szerelemzene lett, most kell hát róla írni. Magának az albumnak egyébként annyi a története, hogy 2010 szilveszterén ült Long Arm a feleségével, és a terveikről beszélgettek, ő pedig kitalálta, hogy szeretne kiadni valamit. Aztán saját bevallása szerint ezt egy jó félévre el is felejtette, később kezdte csak el soundcloudra felrakni a dolgait, és egyszer csak kapott egy üzenetet a Project Mooncircle kiadótól, hogy látogassa meg a weboldalukat, mert szeretnének valamit kiadni tőle. Az a valami pedig egészen konkrétan az After 4AM volt, a zene, amin Long Arm 9 hónapig dolgozott, és ami egyébként felkerült a kiadó "The Moon Comes Closer" című válogatására, amit egy orosz lánynak, Jinna Morochának csináltak, hogy közelebb hozzák neki a Holdat.
Egy dal már megvolt, jött hozzá a többi is elég hamar.
Életed első albumát összedobni nem is olyan nehéz, főleg ha közben megszületik a kisfiad - ami már csak azért is inspiráló, mert a vele töltött idő akkora részét veszi el a napodnak, hogy a végén legfeljebb másfél órád marad arra, hogy azzal foglalkozz, amit a családodon kívül igazán szeretsz. Például a zenével. Long Arm pedig úgy zenélt akkoriban, hogy bezárta magát egy szobába, és párbeszédet folytatott saját magával, ötleteivel, gondolataival. Így született meg az album, amit teljesen egyedül csinált, és ami valójában gyökerestül megváltoztatta az életét - aminek első 23 évét szülővárosában, Orenburgban töltötte. Ám kiadója nem hagyta, hogy továbbra is egy orosz kisvárosban ücsörögjön, eljött tehát az idő, hogy utazgasson és fellépjen - ennek élményeiről lelkesen filozofálgat az alábbi interjúban.
A zenével való viszonya ezután megváltozott - az utazás lett a fő inspirációja, az, hogy a városokat, utcákat, szagokat, minden újat szivacsként szívjon magába, majd eresszen ki, mikor eljön a megfelelő idő.
Ami el is jött, még ugyanabban az évben, amikor is több Project Mooncircle-es zenésszel összeállva felvették az Organic-ot. Azóta megvolt élete első nagy európai turnéja, a fentebb említett interjúban arról is mesél, mennyire meglepődött, mikor Kijevben telt házzal várták (a srác tök szerény egyébként, még mindig azt állítja, hogy az emberek nem is miatta mentek, inkább csak bulizni akartak egyet...).
Időközben a kisfia is nőtt, és elkezdett gügyögni, a büszke apuka pedig nem hagyhatta ezt sem szó nélkül (hozzátenném, hogy most ez a személyes kedvencem Long Armtól, talán azért is, mert amikor először meghallottam a gügyögésbe valami "csiga-bigát" hallottam bele):
És ha már a napi egyzenénkből ennyire többzene lett, nem hagyhatom ki azt sem, hogy a fentebb emlegetett After 4AM szám az egyik kedvenc Hidden Orchestra mixemben is benne van, Pharcyde-al összekutyulva:
Utolsó kommentek